Írtam már két kimerítő cikket, az egyik a „Tőzsdeindex jelentése és használata”, a másik pedig az „Amerikai tőzsde információk, nyitvatartás”, amelyekben sok érdekességet olvashattatok a tőzsdeindexekről. A leghíresebbről, amit a legtöbben referenciapontként használtok, viszont még nem volt szó, ez az S&P 500 index. Jellemzően ennek az indexnek a neve merül fel akkor is, ha egy komolyabb gazdasági hír lát napvilágot, illetve a szakértők is ezt az indexet használják hivatkozási alapnak. Nézzük hát meg, hogy pontosan hogyan is működik és mit is tartalmaz az S&P 500 index!

S&P 500 index: előzmények

Aki olvasta „Edwin Lefévre – Egy Spekuláns Feljegyzései” című könyvét, ami Jesse Livermore-ról szól, az tudja, hogy a tőzsde hajnalán még nagyon máshogy működtek a dolgok. Mindenkinek ajánlom a könyvet, aki szeretne egy kicsit elmélyülni a témában, nem túl szakmai, inkább szórakoztató a mű. Amit a dologból ki akarok hozni, hogy az 1900-as évek elején még nem volt olyan gyors információáramlás, mint manapság, simán lehetett spekulálni azzal, hogy a hírek lassan érkeztek meg egyik tőzsdéről a másikra. Nem voltak igazi referenciapontok, amihez mérni lehetett volna a piacok és különösen az egyedi részvények teljesítményét. Ezt az áldatlan állapotot valahogy fel kellett oldani, így létrehozták az első amerikai tőzsdeinxek egyikét, a DJIA-t.

Az indexek hajnala: DJTI/DJIA

Az első amerikai index nem a DJIA-volt, hanem a Dow Jones Transportation Index, de még ezt is megelőzte a világ első tőzsdei részvénye 1602-ben, ez a VOC – Verenigde Oost-Indische Compagnie -, ami tuljadonképpen a Holland Kelet-indiai Társaság tulajdonjogi papírja volt. De vissza Amerikához, a DJTI-t Charles Dow alkotta meg, 1884 július 3-án, és 11 db szállítási vállalat részvényeit tartalmazta, többek között a vasúti társaságokét. A kor szellemének megfelelően a “vasútban volt az üzlet”, ez egyébként nemcsak Amerikára, hanem Angliára is igaz volt.

Az index nagyon egyszerűen működött: összeadták az összes vállalat részvényének árfolyamát, majd elosztották azt a vállalatok számával, ezt hívják ársúlyozású indexnek. Még ma is létezik az index, 20 vállalatot tartalmaz, és bekerültek egyéb, akkor még nem létező szállítási – légi és vizi – társaságok is. A 11 eredeti vállalatból mára csak a Union Pacific vasúttársaság létezik. Ezt azért érdemes megjegyezni, mert ez jól mutatja, hogy az amerikai tőzsdén milyen nagy arányban válnak egyes cégek az enyészetté az idő előrehaladtával.

De ki az a Charles Dow és mi köze az indexekhez?

Charles Henry Dow egy amerikai gazdasági újságíró, a társalapítója a Dow Jones & Company nevű cégnek, amit két úriemberrel, Edward Jones-szal és Charles Bergstresser-rel alapított 1882-ben. A látszólag teljesen érdektelen információk akkor vállnak érdekessé, ha azt is hozzáteszem, hogy:

• az egyik kiadványuk, a Customer’s Afternoon Letter, ami eredetileg egy 4 oldalas kiadvány volt és alapvetően gazdasági, azon belül is tőzsdei hírekkel foglalkozott, 1889-től Wallstreet Journal néven futott tovább
• 1895-ben Charles Dow és Edward Jones megalkotta a mai napig használatos DJIA-t, vagyis a Dow Jones Industrial Average indexet

Érdemes még megemlíteni a „Dow Teóriát”, ami szintén Charles Dow nevéhez köthető, és lényege, hogy az ipar és a szállítás kéz a kézben kell hogy mozogjanak, hiszen együtt elégítik ki a gazdaság igényeit. Angolul ez így hangzik: „industrial make and transports take”, ami szabad fordításban annyit tesz, hogy az ipar által felhasznált nyersanyagokat a szállítás biztosítja, ha a két csoportból alkotott vállalatok indexe elkezd eltérni egymástól – például az ipar túltermeli az árukat és azt már a fogyasztók nem veszik fel -, akkor az rossz jel a gazdaság általános állapotára nézve. Hozzá kell tenni, hogy azóta eltelt bő 120 évben már nem az ipari vállalatok adják a gazdasági termelés döntő többségét. Emiatt az indexek súlyozásában sem töltenek be akkora szerepet, mint régen. Éppen ezért ennek az összefüggésnek a szerepe csökkent az idő előrehaladtával.

DJIA – Dow Jones Industrial Average

Nem különösebben bonyolult kitalálni, hogy az úriemberek nevéből jött létre a Dow Jones ipari átlag, ami a mai napig létezik. 1895-ben eredetileg 12 társaságot tartalmazott, mára ez a szám 30-ra nőtt, és alapvetően iparvállalatokat tartalmaz. A DJIA egy úgynevezett ársúlyozású index – ahogyan a japán Nikkei 225 is -, ezzel szemben az S&P 500 index egy kapitalizáció súlyozású mutató. De egyáltalán mi ez és miért lényeges a mi szempontunkból?

Ársúlyozású indexek: ez a régebbi módszer, lényege az, amit már feljebb is írtam, a cégek árfolyamait összeadva és azt elosztva a cégek számával egy számtani átlagot képezünk. Ha a cégek árfolyama esik, az index leköveti azt. A rendszer fő problémája az, hogy nem jelenik meg bennük a vállalatok súlya, a legkisebb vállalat is ugyanannyit „nyom a közösbe”, mint a legnagyobb. Szintén nem vizsgálja az index, hogy az árfolyamesés miért következett be, van-e valamilyen mögöttes gazdasági hatás – termelékenység, vagyis bevétel és profitcsökkenés – vagy csak egy pánikreakcióról van szó. Természetesen nem minden ársúlyozású index készül számtani átlaggal, vannak más módszerek is az index képzésére.

Kapitalizáció súlyozású indexek: a vállalatok méretét veszi alapul, amit más néven piaci kapitalizációnak nevezünk. Ez a részvények árának és a részvények számának szorzatából származtatott érték, így a nagyobb vállalatok a nagyobb piaci kapitalizációjuk miatt jobban befolyásolják az index mozgását mint a kisebbek. Természetesen ez a módszer is küszködik problémákkal, például a túl nagyra növő vállalatok árfolyam mozgása elmaszkolja a kisebbek esetlegesen ellentétes mozgását. Az S&P 500 index kapitalizáció súlyozású index, ahogyan a modern indexek nagy része is.

Létrejön az S&P 500 index

Az S&P 500 index teljes néven Standard & Poor’s 500-at jelent, ami egy kapitalizáció súlyozású index, és eredetileg az Amerikai Egyesült Államok 500 legnagyobb vállalatát tömörítette. A történelme eléggé régre nyúlik vissza, 1860-ban Henry Varnum Poor megalapította a Poor’s Publishing-et, ami egy kiadóvállalat volt, és befektetési célú kiadványokat állított elő, elsődlegesen a vasútipar számára. A jelenlegi Standards & Poor’s vállalat másik lába az 1923-ban megalapított Standard Statistics Company – amit valójában 1906-ban Standard Statistics Bureau néven jegyeztek be – nevű vállalatból jött létre, és alapvetően jelzálog hitelek minősítésével foglalkozott, illetve volt egy saját tőzsdei indexük is, amely 233 amerikai vállalatot tömörített.

A két vállalat 1941-ben összeolvadt, ebből alakult meg a Standards & Poor’s, ami a 3 nagy hitelminősítő – a másik kettő a Moody’s és a Fitch – cég egyike. Az, hogy ezek a minősítések mennyire megbízhatók, abba most nem mennék bele, de akit érdekel, az nézze meg a Nagy Dobás – angolul The Big Short – című filmet. A már említett, 233 amerikai vállalatot tartalmazó indexet 1957 március 4-én 500 vállalatra bővítették fel, és átnevezték S&P 500 Stock Composite Index névre, ezt szoktunk S&P 500 index néven emlegetni. Még sok minden más is történt az index-szel a létrehozása óta eltelt bő hatvan évben, ebből egy dolgot emelnék ki, ez pedig az, hogy 2005 óta úgynevezett „float-adjusted capitalization-weighting” index az S&P 500 index, erről lesz most egy kicsit szó.

A „float-adjusted capitalization-weighting” jelentése

Gondolkodtam, hogyan lehetne a kifejezést lefordítani magyarra, de nem találtam rá nekem is tetsző kifejezést. A „captialization-weighting” piaci kapitalizáció alapú súlyozást jelent, míg a „float-adjusted” azt, hogy csak azokat a részvényeket veszi alapul az index, amelyek a piacon ténylegesen elérhetők. Angolul van erre egy jó szócikk az Investopedian „Free-float methodology” címmel, a videót érdemes belőle megnézni. A „free-float” lényege, hogy a vállalat összes részvényének darabszámából kivonják azokat a részvényeket, amelyek valamiért zárolt – angolul „locked-in” – státuszban vannak. Ilyen például az állam által birtokolt részvények, amikkel a főhatalom nem csinál semmit, nem forognak a piacon, csak “ülnek” rajta. Ez a metódus csökkenti a vállalatok indexben betöltött súlyát, és kiegyensúlyozza az indexet.

Jelenleg az S&P 500 index 505 vállalatot tartalmaz, ennek az oka az, hogy vannak olyan társaságok, amelyek duális részvénystruktúrában – pl. az Alphabet, amit GOOG és GOOGL azonosítóval is meg lehet találni – működnek. A teljes listát a Slickcharts oldalán lehet megnézni, súlyozással együtt, amit úgy kell értelmezni, mintha egy százalék lenne, a vállalatok összege a 100%-ot adja ki. Ide beszúrnék egy lényeges adatot, amire később vissza fogok térni, ez pedig az, hogy a teljes 100%-ból az első pár cég mekkora súllyal esik latba:

• Top 1 cég: ~7%
• Az első 3 cég: ~16,7%
• Top 5 cég: ~21%
• A lista első 10 cége: ~28,5%

S&P 500 index: hogyan kerülhet be egy vállalat?

Ahogyan azt már korábban kifejtettem, az S&P 500 index egy vállalat – az S&P Global Inc. – terméke, ők is üzemeltetik, így egy bizottság szabja meg azt, hogy mely cégek kerülhetnek bele és milyen feltételek alapján. Slusszpoén, hogy SPGI ticker alatt meg is vásárolhatóak a vállalat részvényei a tőzsdén, sőt, az S&P 500 index is tartalmazza a társaságot. Természetesen nemcsak felkerülni, de lekerülni is lehet erről a listáról, az Exxon Mobile (XOM) járt így 2020 közepén, de azóta már visszakerült. Van egy kivétel lista, amit érdemes előrevenni, mert szerintem érdekes, hogy miért éppen ezeket nem tartalmazhatja az S&P 500 index. Az indexbe nem kerülhetnek bele az alábbiak:

• MLP és limited partner típusú vállalatok – az energiacégek között elég sok ilyen van -, befektetési trösztök, zárt végű alapok, ETF-ek, elsőbbségi részvények, warrantok, átváltható kötvények és még néhány egyéb forma
• 2017-től olyan vállalatok, amelyek kettős részvénystruktúrában működnek, de a régiek nem kerültek kivezetésre, ilyen pl. az Alphabet (GOOGL)

A fentiek azért érdekesek, mert most, hogy az olaj szárnyal, például az EPD, az MMP olajipari vállalatok – de még sok másikat is említhetnék – árfolyamemelkedése nem fog megjelenni az S&P500 index grafikonjában. Hogy ennek mi az oka, azt nem tudom, de mindenesetre érdemes ezzel is tisztában lenni. Ha a duális részvénystruktúra tilalmát pedig visszamenőlegesen is alkalmaznák, akkor kiesne a Google, a Berkshire Hathaway – bár nekik csak a BRK-B tickerű papírjuk van fent a listán – vagy mondjuk az Under Armour.

S&P 500 index bekerülési feltételek

Ahhoz, hogy egy vállalatot felvegyenek az S&P 500 index listájára, az alábbi 5 kritériumnak kell megfelelnie:

• amerikai vállalat legyen
• a piaci kapitalizációja érje el legalább a 13,1 milliárd dollárt (ez egy változó szám, most éppen ennyi)
• a részvény éves kereskedési összege érje el a piaci kapitalizációt (angolul máshogy van megfogalmazva, de a lényeg ez)
• legalább havi 250 000 részvény cseréljen gazdát minden hónapban, egy hat hónapos időintervallum alatt
• elérhető legyen a New-yorki tőzsdéken vagy a NASDAQ-on

A fenti szempontokat a Wikipedia-ról gyűjtöttem be, de ezek csak azok az előfeltételek, amiket a vállalatnak teljesítenie kell, ahhoz, hogy egyáltalán szerepeljen az indexben, ez még nem jelenti azt, hogy be is szavazza őket az S&P 500 index bizottsága. Ahhoz ugyanis, hogy egy vállalat ténylegesen bekerüljön – ami egyébként ha nem történik meg, akkor azt nem kell megindokolniuk -, egyéb feltételeket is teljesítenie kell a cégeknek:

• legalább a részvényeinek 50%-a kereskedhető kell, hogy legyen
• nyereséget kell, hogy felmutasson a legutóbbi negyedévben
• legalább 1 év eltelt az IPO-ja óta
• az elmúlt 4 negyedév összesített nyerségeinek és veszteségeinek összege pozitív kell, hogy legyen (ez volt egy ideig a gondja a Tesla-nak (TSLA) is)

Már feljebb említettem, de szerintem érdemes megismételni: a fenti kritériumok teljesítése esetén sem szükségszerű a bekerülés, csak a bizottság dönthet úgy, hogy felveszi a céget az S&P 500 index listájára, viszont ez általában egyben más cégek kikerülését is jelenti.

Miért jó az S&P 500 index listáján szerepelni?

A válasz viszonylag egyértelmű, ha belegondoltok: ezek a vállalatok a szokásosnál is nagyobb figyelmet kapnak a befektetők részéről. Hogy egy életszerű példával éljek, a saját, viszonylag jól diverzifikált 32 elemű részvényportfóliómból 8 nem S&P 500 index tag van, igaz ebből 2 db kínai, 1 db tajvani, 2 db MLP, ezek be sem kerülhetnek a fenti tiltások alapján. Összességében 3 olyan részvény van, ami valamiért nem teljesíti az S&P kritériumokat, de egyébként a része lehetne az indexnek.

Visszatérve a kiemelt figyelemre, itt nem pusztán arról van szó, hogy a sajtó jobban felkapja ezeket a cégeket, hanem arról is, hogy az S&P 500 index részvényeit lekövető alapok, ETF-ek automatikusan kötelesek vásárolni az indexben szereplő részvényeket, ami értelemszerűen vevői nyomást generál. A dolog visszafele is igaz, ha egy cég kiesik, akkor azt elkezdik eladni az alapok. Aki pedig szereti az összeesküvés elméleteket, annak tetszeni fog a Bloomberg News híre, aki 2021 októberében arról írt, hogy egyes vállalatok azért vásároltak az S&P Globaltól minősítéseket – hiszen nyilván ezek fizetős szolgáltatások -, hogy növeljék az indexre való felkerülés esélyét.

Bár ez nem közvetlen kapcsolódik az S&P 500 index körüli anomáliákhoz, de ha részvényfelosztás történik egy vállalatnál, és ezért látszólag olcsóbbá válik – valójában persze nem -, és emellett szem előtt is van, mert S&P 500 index tag, akkor előfordulhat, hogy felfele indul meg az árfolyama. Kíváncsian várom, mi fog történni a Google részvényeivel 2022 július 1-je után, amikor a 20:1-hez részvény splitet végrehajtják, így nagyjából 125 dollár körülre fog esni az értéke.

Anomáliák az S&P 500 index körül

Sokszor hallhatjátok azt, hogy a részvénypiac sok éves hozama 8-10%, forrástól függ, hogy ki mennyit mond. Nagyon lényeges, hogy nincs olyan homogén közeg, amit igazából „részvénypiacnak” lehet hívni, hiszen valahogyan definiálni kellene, mégis mit értünk ez alatt a kifejezés alatt. Lehet például az MSCI világindexre hivatkozni, vagy megnevezhetjük az amerikai tőzsdéket is – amely a világ teljes forgalmának kb. 55%-át adja -, akkor jó eséllyel az S&P 500 index lesz a hivatkozási alap.

Mennyi a tőzsde hozama?

Aki eddig elolvasta a cikket, az viszont már tudja, hogy az S&P 500 index 500 cége nagyon nem egyenlő azzal, ahány vállalatot az amerikai tőzsdék listáznak, hiszen ez a szám 4266 – de például a Finviz is csak 2400-at listáz -, vagyis már önmagában az is durva torzítás, ha az S&P 500 indexet megfeleltetjük csak az amerikai vállalatokkal.

Vannak azonban ennél sokkal nagyobb problémák is az index-szel és az arra való hivatkozással. Egyrészt, a hozam megállapítása nem teljesen egyértelmű, hiszen:

• osztalékkal vagy anélkül kell-e érteni
• nominál vagy reál hozamról van szó (utóbbiból ki kellene vonni az inflációt)

A Wikipedian van egy remek táblázat az S&P 500 index szócikke alatt, ami a sok éves átlagokat szedi össze, ennek a 25 éves mediánja 10,76% az osztalékokat is beleértve, én ezt tekintem mérvadónak, de természetesen a saját portfólióm jövőbeni várható hozamát is torztíja az, hogy egy csomó cég nincs benne az S&P 500-ban.

Az S&P 500 index súlyozási problémái

Beszéltem már a súlyozásról, de egy kicsit visszatérek ide, mert szeretnék egy példával rávilágítani arra, mennyire torzítják az egyenlő súlyozás és a kapitalizáció szerinti súlyozás közti különbségek az eredményeket. Tegyük fel, hogy a DJIA teljesítményét veszitek alapul, ahol minden cég azonosnak tekinthető, mondhatnám rá hogy a „darab, darab” elv érvényesül. Ezzel szemben ha megnézitek, hogy az Apple (AAPL) a maga 2700 milliárdos piaci kapitalizációjával egyedül kiteszi az S&P 500 index 7%-át, akkor, ha ezt a méretet megfeleltetetitek a minimális bekerülési küszöbhöz szükséges 13,1 milliárdos piaci kapitalizációjú cégekkel, akkor durván 207 db azonos méretű vállalatot kaptok.

Ha az Apple árfolyama ugyanannyit emelkedik, mint amennyit ennek a 207 db cégnek az árfolyama esik, akkor látszólag a piacon, az S&P 500 index alapján, nem történt semmi. A helyzet még durvább, ha megnézzük szektorális alapon, hogy melyek a legnagyobb cégek, és jellemzően technológiai/kommunikációs/pénzügyi vállalatokat találunk az első 20-ban és nem mondjuk közműveket vagy nyersanyagtermelő cégeket. Vagyis, ha egy konkrét szektor árfolyama emelkedik vagy zuhan, akkor az egész szélsőségesen tudja torzítani az S&P 500 index értékét.

Az S&P 500 index és az exclusion hatás

A 2007-2009-es subprime válságban még nem fektettem részvényekbe, de jó tanuló módjára visszaolvastam, mi történt, megnéztem az erről szóló filmeket, elolvastam a szakirodalmat és így tettem a dotkom lufi kapcsán is. Érdekelt, merre mozogtak az árfolyamok, és találtam néhány csúnya nagy esést, hirtelen a CitiGroup – C – példája ugrik be, amiről a „Részvényvásárlás menete lépésről lépésre” című cikkemben is írtam, és az árfolyamkockázat témakörben hoztam fel, mint negatív példát. Aztán eszembe jutott, hogy megnézzem, vajon a CitiGrouppal mi történt a subprime válság során.

Szerintem nem meglepő, hogy 2009-ben egyszerűen kiírták a DJIA indexből, ezt hívják angolul exclusionnek. Ugyanez megtörténhet bármelyik vállalattal az S&P 500 index esetében is, hiszen az SPGI bizottsága egyedileg dönthet a vállalatok ki- és bekerüléséről, és így eltűntetheti a rosszul teljesítő vállalatokat, ha éppen ahhoz van kedve. A te portfóliódból – vagy éppen az S&P 500-at követő ETF-ből – viszont nem fognak “kiíródni” a részvények, ezeket el kell adni, különben felborul a súlyozás. Ennek nyilván van költsége, az árfolyamon veszteséget fogtok elszenvedni, stb.

A másik példa, amivel ki lehet kerülni az indexből, az a vállalat priváttá válása, ilyenkor általában egy kockázati tőke társaság felvásárolja egy tőzsdei vállalat részvényeit és egyszerűen kivezetik a tőzsdéről, erre példa 2013-ból a BMC felvásárlása. A vállalatok akkor is kikerülhetnek az S&P 500 indexből, ha egy tőzsdei társaság vásárolja fel őket, és ha a felvásárló vállalat nem szerepel az indexben, akkor értelemszerűen ki fog kerülni az S&P 500-ból. Az is elképzelhető, hogy az indexben szereplő két válallat olvad össze, ilyenkor a felvásárló piaci kapitalizációja “beépül” a másik vállalatéba.

Az S&P 500 index és a mögöttes követőtermékek torzítása

Fontos azt megérteni, hogy az S&P 500 index nem egy pénzügyi instrumentum, az csak egy mutatószám, tehát nem lehet megvásárolni. A befektetők azonban szeretnék lekövetni az index árfolyammozgását, ezért a pénzügyi szakemberek létrehoztak számukra különböző pénzügyi termékeket, amelyekkel ezt meg lehet tenni, ilyenek például az ETF-ek. A probléma azonban az, hogy a mögöttes terméknek van valamekkora költsége, ami le fog vonódni a nyereségből, vagyis a benchmark index eredményél kisebb lesz az eredménye. Ez persze rövid távon nem lesz jelentős, de 25 éves távon már érezhető lesz a hatása. A lényeg az, hogy 100%-ban soha nem fogja senki elérni pontosan ugyanazt az árfolyammozgást, ami a valódi indexé.

Az S&P 500 index torzíthatja a piaci árakat

A fenti példánál maradva vizsgáljuk meg, hogyan hoznak létre egy ETF alapot. Ha az ETF alap le akarja követni az S&P 500 index arányait, egyszerűen meg kell vásárolnia a benne szereplő részvényeket. Azon túl, hogy ennek van költsége, ahogyan azt már fent is említettem, egyes vállalatok részvényei esetében vevői nyomást generál. Ezt úgy is fel lehet fogni, hogy az indexben nem szereplő részvényeknél ez nem jelenik meg, így azok alulárazottak lehetnek. Mivel az alulárazottság száz másik dologtól függ, ezért egyérelműen nem lehet azt kijelenteni, hogy az indexből kimaradás ilyesmit okoz, de ez is közrejátszhat benne.

Nemcsak részvények formájában és abból alapot létrehozva lehet lekövetni az S&P 500 index mozgását, hanem különböző származtatott termékekkel is, mint például a CFD-k. Ilyenkor nem veszi meg a bróker az indexben szereplő részvényeket, csak leköveti azok mozgását. Mivel ez egy OTC – tehát tőzsdén kívül kereskedett – megoldás, ezért soha nem foglalkoztam vele, de érdemes tudni a létezéséről. Akit a téma bővebben érdekel, annak az Elemzésközponton kell keresgélnie.

A saját-részvény visszavásárlás torzító hatása

1982 óta a saját-részvények visszavásárlása törvényileg engedélyezett az USA-ban. A legtöbb vállalat él is ezzel, hiszen a tulajdonosi értéktermetés eszköze és a teljes hozam potenciálban is jelentős szerepet játszik. A jobb menedzsmentek akkor vásárolnak vissza saját részvényeket, ha a vállalat értékeltsége nyomott. Egy egyszerű példával élve, ha egy vállalat piaci kapitalizációja 200 milliárd dollár, akkor 10 milliárd dollárból 5%-át lehet visszavásárolni a részvénynek, ha 100 milliárd dollárt ér, akkor 10%-ot. A cégek jobban járnak, ha opportunista módon, alacsonyabb értékeltség mellett költik el a pénzüket.

Hogy jön ez az S&P 500 index értékéhez? Úgy, hogy ez egy kapitalizáció súlyozású index, ha a vállalatok visszavárásolják a saját részvényeiket, akkor lecsökken a részvények száma. Ez egyben csökkenti a vállalat piaci kapitalizációját, így pedig a súlyát az indexen belül. Hosszabb távon persze a társaságok ilyen típusú cselekedetei árfelhajtók, és ezért általában visszaárazódnak a részvénybe, de ez nem azonnal történik meg. Ettől persze még a vállalat nem fog kevesebbet érni a valóságban, de “papíron” kimutatható lesz a különbség.

A befektetők felé egy másik hatás is érvényesül, az egy részvényre jutó nyereség emelkedése. Nézzünk erre egy egyszerű példát, egy vállalat 100 részvénnyel rendelkezik és 100 USD a nyeresége is. Ez azt jelenti, hogy 1 USD az 1 részvényre eső nyereség, ez az EPS. Ha a társaság visszavásárol 10 részvényt, akkor 90 részvényre fog 100 dollár nyereség jutni, vagyis az EPS 1,1-re emelkedik. Ez pedig a befektetők felé azt jelzi, hogy a vállalat értékesebb lett, hiszen megnőtt a nyeresége. Ez ráadásul egy csomó mutatóban meg fog jelenni, például a P/E-ben, aminek az értéke esni fog, a vállalat olcsóbbnak fog tűnni. A befektetők így azt nagyobb kedvvel vásárolják majd. Egyes tanulmányok szerint az S&P 500 index hozama 2011-óta 37%-ban a részvényvisszavásárlásoknak köszönhető, ami egy elképesztő szám, és ez nyilván torzítja is az indexet.

Az S&P 500 index mint összehasonlítási alap

Az S&P 500 index a legtöbb befektető szemében egy referenciapont. Ehhez mérik a saját hozamukat, az egyes részvények árfolyamváltozását, de az S&P 500 mutatóit is szokták összehasonlítási alapnak használni. A nagyobb, fizetős oldalaknak – Ychart, Gufocus – szinte mindig vannak ilyen statisztikáik a tőzsdeindexről, amelyek remek összehasonlítási alapként szolgálnak ahhoz, hogy egyes vállalatok értékeit az index értékeihez hasonlítsátok.

Például drága-e a piac jelenleg? Nézzük meg, hogy mennyi az S&P500 vállalatok P/E mutatója. Jelenleg 24,45, a medián 14,88, akkor ez alapján az amerikai tőzsde drágának tekinthető. Nézzünk most egy egyedi vállalatot, legyen mondjuk a Paypal (PYPL). A Paypal az előrejelzések alapján az elmúlt 5 évben 24,23%-ot nőtt, és a következő 5 évben 18,24%-ot fog nőni – ezt a Yahoo Finance analysis füle alatt tudjátok megnézni, felül az URL-ben kell a tickert cserélgetni -, na de ez sok vagy kevés? Ez kizárólag attól függ, hogy mit tekintünk referenciapontnak, de általában az S&P 500 index tölti be ezt a szerepet. Gyorsan töltsük be a multpl.com-ot és ellenőrizzük le, mennyivel növekednek átlagosan az index cégei, így kiderül hogy 6,8%-kal. Ez alapján mondhatjátok azt, hogy a Paypal majdnem négyszer gyorsabban növekedett eddig, és a becslések alapján a továbbiakban is durván háromszor gyorsabban fog mint a piac.

Hozzá kell tennem, hogy én csak előszűrésre használom az S&P 500 index adatait, az ugyanis szerintem nem mérvadó, hogy mondjuk egy pénzügyi cég mutatói a nagy átlaghoz képest milyenek, ebben az esetben sokkal inkább érdemes megnézni a szektorális számokat is, de a kettő együtt azért viszonylag jól elhelyezi a cégeket egy képzeletbeli listán.

S&P 500 index stratégiák

A “tőzsdeindex jelentése és használata” című cikkemben több tőzsdeindex stratégiáról is írtam általánosságban. A helyzet viszont az, hogy a pénzügyi és befektetési szakkönyvek döntő többsége alapvetően az amerikai piacot veszi alapul, és az amerikai tőzsdékkel foglalkozik, ahogyan a tanulmányok döntő többsége is. Vagyis, amikor hosszabbtávú, a múlt adataira támaszkodó stratégiákat és összefüggéseket vázolnak fel a pénzügyi szakemberek, akkor döntő többségben ezt az amerikai piacra értik, egyszerűen azért, mert onnan állnak rendelkezésre adatok. Így az előző cikkben felvázolt szektorrotáció, a szezonalitás, a „sell in may and go away”, a momentum stratégiák és hasonlók müköd(het)nek az S&P 500 index kapcsán is. Hozzá kell tennem, hogy én ezeket nem használom, egyszerűen azért, mert hosszútávú befektető vagyok, egy hasznos dolgot viszont tudok azoknak ajánlani, akik spekulálni szeretnének ilyesmikkel.

A Wallmine nyitóoldalán van egy hőtérkép, ahol látszik, hogy az aktuális napon merre mozogtak a részvényárak, alatta pedig egy „sector overview”-nak nevezett grafikon, ami az adott szektorba tartozó részvényeket tömöríti, illetve mutatja a mozgásukat az indexen belül. Ezek napon belüli változások, tehát hosszabb távú befektetésre nem alkalmasak, viszont jól tükrözik a hangulatot. Például az nem véletlen, hogy az ukrán háború miatt hetek óta megy fel az olaj ára, ez látható a bevágott képen is. Érdemes megfigyelni olyan összefüggéseket is, hogy az S&P 500 index esik, viszont az indexen belül például az energiaiparhoz tartozó részvények erősödnek. Sok egyéb ciklikusság is megjelenhet az indexben, ilyen például az ipari és kitermelő – industrial, basic material – cégek ciklikussága és hasonlók, ezeket is érdemes követni.

S&P 500 index megjelenítésének problémái

A témáról szintén írtam már a A „tőzsdeindex jelentése és használata” című cikkemben, ennek a lényege az, hogy egyes grafikonrajzoló szoftverek lineáris, mások pedig logaritmikus módon jelenítik meg az árfolyamot. Mivel sokan azt nézik, mennyit emelkedett a grafikon – és nem azt, hogy hány százalékot -, ezért, ha lineáris módban van a grafikonrajzoló, akkor az megtévesztően nagy emelkedéseket és eséseket fog mutatni. A másik ide kivánkozó, de viszonylag köztudott tény, hogy egy 50%-os esést 100%-os emelkedésnek kell kompenzálnia. Minél nagyobb az esés, annál nagyobb emelkedésnek kell követnie. 80%-nál már 500%-os emelkedésnek kell kompenzálnia az esést, de ez általában nem így csapódik le a befektetőkben. Ha egy cég emelkedett 100%-ot, akkor mindenki elájul, micsoda árfolyamrally zajlott le.

Erre példaként az Exxon Mobile (XOM) árfolyammozgását szoktam felhozni. 2020 november 3-án 33 USD volt egy részvény, az árfolyam nemrég 80 USD körül tetőzött, vagyis 242%-ot emelkedett. 2019 április 5-én viszont 82 dolláron forgott egy Exxon részvénye, vagyis 3%-kal feljebb, mint a legutóbbi csúcs. Ezért nagyon fontos, hogy több időtávon is megnézzétek az árfolyam grafikonokat, legyen szó az S&P500 index valamelyik nézetéről vagy egy egyedi részvényről, mert nagyon becsapósak tudnak lenni egyes nézetek.

Összegzés

Az S&P 500 index nagyon sokban nem tér el más tőzsdeindexektől, de azért vannak különbségek. Ha csak az „index” szót halljátok, akkor jó eséllyel az S&P 500 indexről van szó, hiszen az amerikai tőzsdére szoktak a legtöbbször hivatkozni, annak legismertebb mutatószáma pedig pont az S&P 500 index állása. Ezt azonban a látszat ellenére nem annyira lehet értelmezni, számtalan buktatója van a felületes szemlélődésnek. Olyannyira, hogy ez nem is fért bele egy cikkbe, így a mai iromány mellé a teljes kép kedvéért érdemes elovasni a „tőzsdeindex jelentése és használata” című cikket is. Használjátok a tudást megfelelően, és akkor jó eséllyel a helyes irányba léptek egyet a befektetések rögös útján.

Jogi és felelősségi nyilatkozata (aka. disclaimer): a cikkeim magánvéleményt tartalmaznak, kizárólag a saját és az olvasóközönség szórakoztatására írom őket. Az iO Chartson megjelenő cikkek semmilyen formában NEM merítik ki a befektetési tanácsadás témakörét. Soha nem akartam, nem is akarok és a jövőben sem valószínű, hogy fogok ilyet adni. Az itt leírtak kizárólag információs tartalomnak tekinthetők, és NEM értelmezhetőek ajánlattételnek. A véleménynyilvánítás semmilyen formában NEM tekinthető biztosítéknak pénzügyi instrumentumok eladására vagy vásárlására. A meghozott döntéseitekért KIZÁRÓLAG TI vagytok a felelősek, ennek kockázatát senki más, így értelemszerűen én sem, vállalom magamra.