Egy korábbi cikkemben már írtam a startup befektetések alapjairól, ezt itt éritek el. Ezekről most nem lesz szó, sokkal inkább konkrét példák alapján mutatom be, hogy hogyan működnek a közösségi finanszírozásért felelős platformok. Arról is lesz szó, hogy hogyan kell a startup cégeket elemezni, már amennyiben ez a metódus egyáltalán annak nevezhető.

Startup befektetések és a platformjaik

Ahogyan a korábbi írásomban említettem, a legegyszerűbb módszer a startup befektetésekre, ha valamelyik közösségi finanszírozást támogató platformot használjátok. Maradjunk a Seedrs és a Crowdcube oldalaknál, mert ezek európaiak, és a felületük nagyon átlátható. Mivel az egyik kedvenc cégem a The Cheeky Panda, rajtuk keresztül fogom bemutatni a felület működését, illetve, hogy mire kell odafigyelnetek. De mielőtt belemélyednénk a cégelemzésbe, nézzük át a platform adta lehetőségeket, mert van pár dolog, amit mindenképpen tudnotok kell.

A Seedrs érdekességei

A Seedrs az egyik legjobb közösségi finanszírozással foglalkozó plarform, a startup befektetések „európai mekkája”. Először is, van egy elég jó help rész, amit fussatok át, de akinek nincs rá ideje, annak kiemelem a lényeget. A Seedrs csak akkor hagy jóvá egy új kampányt, ha a céget a platform szakemberei előszűrték. Ez azért nagyon fontos, mert nem minden platform teszi ezt meg, de ezzel kvázi garanciát vállalnak arra, hogy a leközölt adatok valósak. Az is nagyon fontos, hogy a Seedrs csak akkor enged befektetni egy vállalatba, ha az a jogokat és az üzletrészeket birtokló anyavállalatba történik. Így nem lehet a befektetőket kiszorítani a cégek alapműködéséből, például egy olyan leányvállalattal, ami csak valamilyen tevékenységet végez, de a joggyakorlása korlátozott.

Milyen típusú befektetések vannak?

A befektetési formával ismerekedők számára van egy hogyan kezdjünk hozzá leírás, ezt is érdemes átfutni. Szintén fontos azt átlátni, hogy milyen típusú befektetések vannak. Az alábbi kategóriákba sorolja be ezeket a Seedrs:

• Részvény (equity): a legsűrűbben előforduló forma, gyakorlatilag a vállalatban szerezhettek részesedést fix árazású részvény formájában. A részvény ára  ebben az esetben ismert. Ezek a részvények nincsenek bevezetve a tőzsdére, vagyis nem ekvivalensek azokkal, amiket ott tudtok megvásárolni.
• Convertible: magyarul talán részvényre váltható értékpapírnak lehet fordítani. Lényege, hogy a jövőben a befektetés erejéig az összeg jelentős kedvezménnyel  – például 20%-kal – részvénnyé konvertálható. Ilyenkor a vállalat értékét nem határozzák meg, viszont a későbbi értékelésből jön majd le a diszkont.
• Tömeges befektetési kampány (kohort campaign): egy befektetéssel több különböző célpontba fektethettek, de általában ehhez nagyobb pénzmennyiségre van szükség
• Alapba fektetés (fund campaign): egy olyan alapba fektethettek, amelyik már birtokol startupokat, hasonlóan egy tőzsdén jegyzett ETF-hez, csak ez nem egy tőzsdei alap

Amikor a Seedrs-en – és más platformokon is – befektettek, akkor a startup befektetések két formában történhetnek. Közvetlen –- direct investment – vagy egy helyettetek eljáró – nominee – jogi személy – jelen esetben a platform – nevében. Ez utóbbitól nem kell megijedni, ennek csak adminisztratív jelentősége van, így a platformmal kell csak a cégnek kommunikálnia, nem pedig több ezer befektetővel külön-külön. Amennyiben a közvetlen befektetést választjátok, akkor a 10 GBP-s minimum helyett jóval magasabb, általában 25-50 000 GBP-s összegre kell számítanotok.

Startup befektetések, mire figyeljetek

Alapadatok

Már csak egy karnyújtásnyira vagytok a cégtől, bejön  egy hosszú lista, mindenféle színes képpel. Na de melyiket és mi alapján válasszátok ki? Nyomjatok rá egy vállalatra vaktában, és nézzétek meg, milyen információkat érhettek el. Bevágtam a The Cheeky Panda kampányából a képet, ez alapján fogom a dolgokat elmagyarázni, de a logika más startup befektetések kapcsán is használható.

Minden kampány ugyanígy néz ki, csak az adatok mások, tehát emiatt nem kell aggódnotok. Középen a lényeges alapadatokat látjátok, sorban leírom a lényeges elemeket:

Bal oldali oszlop

• Honlap (Website): ezért érdekes, mert ha végignézitek, akkor ki fog alakulni bennetek egy benyomás a cégről. Én mindig végig szoktam pörgetni, és ha valami szimpi vagy éppen ellenkezőleg, akkor azt felírom magamnak. Ha IT cégről van szó, letöltöm az appjukat és kipróbálom a szolgáltatásaikat, ha fizikai termékről van szó, rendelek belőle egyet.
• Cégjegyzék szám (Company number): ezt a számot kell majd a Companies House – vagy az adott ország hasonló szervezetének – oldalán beírnotok, ami kiadja a céggel kapcsolatos hivatalos jelentéseket. A The Cheeky Panda esetében erre a linkre visz a cégjegyzékszám, de a Seedrs-en a szám maga egy hivatkozás is egyben.
• Alapítás ideje (Incorportaion date): ne legyen se túl régi, se túl új a vállalat. Előbbinél nem volt meg évekig az áttörés, utóbbinál pedig nem lesznek adatok, amiket elemezni lehet.

Jobb oldali oszlop

• Típus (Type): a befektetési forma, amit a pénzetekért kaptok. Az equity a részvény.
• Értékeltség (Valuation, pre-money): a vállalat hozzávetőleges értéke. Mivel ez nem egy tőzsdei cég, ezért ez nem egy piaci körülmények között kialakult értékeltség. A pre-money azt jelenti, hogy a cég értéke nem tartalmazza az adott befektetési körben beérkező összeget.
• Felajánlott részvénymennyiség (Equity offered): ez egy százalékos érték, az adott körben ekkora részesedést ajánl fel megvásárlásra a cég.
• Részvény ára (Share price): bár a nevéből arra lehet következtetni, hogy ez egy valós részvényárfolyam, de nem, hiszen nem tőzsdén jegyzett a cég. Ez tulajdonképpen a „névértéke” a részvénynek, vagyis ennyire becsüli a cég a saját részvényét.
• Kulcs funkciók (Key features): ezek a platformhoz tartozó sorok, van-e másodlagos piac, illetve hogy mi a minimum befektetési összeg (ebben az esetben 1 db részvény, vagyis 50 GBP), amit a cégbe lehet invesztálni.

A fenti alapadatokból már elég sok minden kiderül, de ennél sokkal érdekesebb a következő menü sor, ami specifikus információkat tartalmaz.

Startup befektetések értékeltsége és a vállalat stádiuma

A korábbi cikkben írtam már a vállalat értékeltségről, amihez most egy picit visszakanyarodom. Minden vállalkozásnak vannak stádiumai, ami tulajdonképpen az életciklusaként is felfogható, angolul ezt company lifecycle-nek nevezik. Általában tőzsdei vállalatoknál használják, és a legegyszerűbb modell a növekedés/érettség/hanyatlás – gworth, maturity, decline – fázisokat különíti el, a szerencsések a hanyatlási fázisban képesek megújulni, és újrakezdeni a kört.

Azonban mi van a növekedési fázis előtt? Hiszen a tőzsdei vállalatok nem a semmiből keletkeztek. A startupokat általában az exit-ig, vagyis addig a pontig szokták követni, amíg azok el nem jutnak a tőzsdére, vagy valamilyen más formában a befektetők eladják a befektetésüket. Ezért a legtöbb esetben finanszírozási körökre – seeding round – osztják az életciklusukat. A legtöbb helyen az alábbi felsorolással lehet találkozni, de a Chacc oldalán van egy cikk róla, amit érdemes elolvasni:

Korai fázis (early stage)

• Inkubációs fázis (incubation vagy pre-seed stage): az a fázis, amit sokan nem is sorolnak a finanszírozási fázisok közé. Ilyenkor születik meg az ötlet, a „vállalkozás” anyagi feltételei az alapítóktól függenek, sokszor ők finanszírozzák a költségeket 100%-ban, néha egy-egy jobb módú ismerős besegít. Ebben az időszakban próbálja demonstrálni a vállalat – proof of concept -, hogy életképes az ötlet vagy a szolgáltatás. Amennyiben van konkrét termékük, akkor elkészítik a mintadarabot – MVP, ez a Minimum Viable Product rövidítése -, amit a későbbi fázisokban mutatnak majd be. Az ilyen fázisban lévő vállalatokkal nagyon ritkán fogtok találkozni közösségi platformokon.
• „Szárbaszökkenés” (seeding stage): ez az a fázis, ami elég sokszor előfordul a közösségi finanszírozós oldalakon. Az alapítók általában a prototípus tökéletesítésére, a szolgáltatás beindítására és népszerűsítésére kérnek pénzt. A legtöbb esetben nincs bevétel, nyereség meg pláne. Általában nem kérnek több pénzt 2 millió dollárnál, de a kevesebb a jellemzőbb érték. A vállalatnak gyakorlatilag még nincs értékeltsége.

Növekedési, későbbi fázis (growth, later stage)

• A, B, C, D finanszírozási kör (series A, B, C, D funding stage): ez egy kicsit trükkös szakasz, ugyanis az A és mondjuk a D finanszírozási körök között akár évek is eltelhetnek. Nem szükségszerű, hogy egy vállalt 2-3 finanszírozási körnél többet csináljon, de ez sok mindentől függ. A lényeg az, hogy egy ilyen finanszírozási körnek nem biztos, hogy a pénzgyűjtés az elsődleges célja. Sokszor csak a reklámért vagy a hírverésért csinálják, mint például a Curve az utolsó kört. Az első 2 viszont az esetek nagy részében tényleg a tőkebevonásról szól. Itt eléggé sokféle stádiumú vállalattal lehet találkozni, van amelyik már bevételt termel, de még nem nyereséges. Van amelyiknek a terjeszkedéshez vagy egy nagyobb marketing kampányhoz kell a pénz. A B-C körben azért már bele lehet futni nyereséges vállalatokba is. A finanszírozási összeg 2-15 millió dollár körül szokott mozogni, a cégérték pedig szinte bármennyi lehet, itt már vannak unikornis startupok is 1 milliárd dolláros értékeltséggel.
• Tőzsdére bevezetés, exit (IPO, Initial Public Offer):  az utolsó stádium, a tőzsdére lépés előtti fázis, de maga a kiszállás – exit – jelenthet mást is, például felvásárlást vagy összeolvadást. Ezek a vállalatok szinte kivétel nélkül nyereségesek, de ha nem azok, akkor a sajtó szétszedi őket, mert itt már akkora a média figyelme, hogy rengeteg elemzés készül a cégekről.

Miért írtam le ezeket?

A trükk az, hogy ezeket nem mindig – inkább nem, mint igen – írják oda a vállalat adatlapjához. Vagyis nektek kell következtetni a vállalat értékéből arra, hogy nagyjából ez melyik kör lehet, vagy egyszerűen megnézitek a CB Insights oldalon. Természetesen más árulkodó jelek is vannak, pl. van-e bevétel és nyereség, hány boltja van, mennyi partneri kapcsolata a cégnek, mekkora a felhasználói bázisa, satöbbi.

Minél korábbi fázisban van egy startup, annál nagyobb a kockázat a tönkremenetelre, ezért nem szeretek 1-3 évnél fiatalabb cégekbe fektetni. Mi több, pre-seed, illetve seed fázisban lévő vállalatokba csak elvétve teszek pénzt, mert egyszerűen nem látszik az, hogy a cég merre tart, és mi lesz a projekt kifutása. Például, ha van egy étterem, ami jól megy egy adott helyen, mert van valamilyen jól működő koncepciója, az még nem jelenti azt, hogy 10 is jól fog menni. Lehet, hogy csak szerencséjük volt, és a jó helyszínválasztás a kulcs, vagy valamiért felkapta egy adott közönség, aki a környéken él. Nem bizonyított, hogy a működési modell életképes máshol is.

Éppen ezért, általában A-C finanszírozási körös vállalatokba szoktam fektetni, illetve amennyiben egy korábbi körben befektettem, és látom hogy a vállalat prosperál, és kirajzolódik valamilyen számomra tetszetős növekedési út, akkor hajlandó vagyok újabb összegekkel beszállni. Ezzel tulajdonképpen azt csinálom, amit a tőzsdén is, csak itt nem leátlagolok eső árfolyamnál, hanem fel, bízva a nagyobb növekedésben. Azt, hogy te milyen fázisnál akarsz befektetni, neked kell eldöntened a kockázatvállalási hajlandóságod alapján.

Specifikus pénzügyi információk

Most jön a lényeg, hiszen ki kell, hogy alakuljon bennetek egy vélemény a vállalatról. Mivel startupok esetében leginkább a menedzsmentbe fektettek, ezért nagyon fontos, hogy a vezetők hitelesek legyenek. Itt nem arra gondolok, hogy mit hadoválnak össze magukról, hogy ők mekkora császárok, hány száz év tapasztalata van a csapatnak, hanem az általános benyomásokra. Nyilván, a tapasztalat is fontos, de olyat még soha senki nem látott, hogy valaki azt mondta volna magáról: srácok, én ehhez full nem értek, ne fektessetek a cégembe. Vagyis egyáltalán nem baj, hogyha a megérzéseitekre hallgattok, de azért kiemelnék néhány dolgot.

A fenti képen látható első menüpont az „idea”, ami tulajdonképpen leírja, hogy mit csinál a cég, mi a mögöttes gondolat, ezt hogyan kivitelezték, és így tovább. Miket keresek ebben a részben:

• Nézzétek meg a bemutatkozó videót: Miről van benne szó? Növekedik, terjeszkedik? Milyen benyomást kelt az, amit mondanak? Viccesek, vagy humorosan lazák? Erőltetett az egész, bizonygatós?
• Mi maga termék? Könnyen reprodukálható mások által? Tartós fogyasztási eszköz, vagy olyasmi, amit újra és újra el lehet adni? Mennyire lehet bővíteni a kínálatot? Egyetlen termék vagy egy egész termékpalettát kínál a cég?
• Van-e valamilyen specialitása a cégnek? Például olyan spéci dolgot csinál, ami nehezen reprodukálható? Felkapott a tevékenységük? Környezetkímélő? Tettek már azért valamit, hogy független szervezet ezeket igazolja?
• Mit mutatnak a számok? Van-e bevételük, esetleg még nyereségesek is? Ez utóbbi nagyon pozitív dolog. Kötöttek-e stratégiai partnerséget? Ha igen, hány országban és kikkel? Mekkora a növekedés? Gross, net és operating margin adatok vannak?
• Tesznek-e említést az IPO-ról vagy az exitről? Ha igen, mikor történhet ez meg?

A „key information” menüpont tulajdonképpen az előzőeket egészíti ki. Általában a hitelviszonyokat, adósságokat tünteti itt fel a cég.

Startup cégek kiegészítő adatai

A „team” menü alatt a csapatot látjátok, itt a részesedések arányát – current ownership – érdemes megnézni. Az a jó, ha az alapítóknak többségi, de minimum jelentős hányada van a cégben, különben nem lesznek érdekeltek a vállalat előrejutásában. Olyan startupba nem fektetek, aki nem bízik a saját vállalkozásában és előre kiárulja azt. Warren Buffett használta a „skin in the game” kifejezést, ami nehezen fordítható magyarra – esetleg vásárra viszik a bőrüket a cégért? -, de a lényeg, hogy a vezetők is jelentősen érintettek a vállalat életének alakulásában.

Az „updates” fül alatt a különböző releváns, menet közben beérkező információkat találjátok. Én személy szerint a korábbi kampányokat és frissítéseket is meg szoktam nézni, ha van. Ebből az szűrhető le, hogy a cég mennyire tudta teljesíteni a célkitűzéseit, illetve hadoválnak-e össze-vissza, túlígérnek-e, stb.

Az „investors” aloldal mutatja a többi befektető által befektetett összeget, csökkenő sorrendben. Szerintem az az ideális, ha 1-2 nagybefektető mellett rengeteg kicsi is van, széles a spektrum. Pl. ha 1 millió dolláros finanszírozási körben van egy 500 000 dolláros meg 3 db 100 000 dolláros befektető, akkor ők négyek kiteszik a teljes összeg 80%-át, ez nem annyira szerencsés. Nem baj, ha van benne ilyen is, de ne legyenek ezek túlsúlyban, mert az torzítja azt, hogy mennyi idő alatt érték el az adott finanszírozási kör célját. Éppen ezért tünteti fel a befektetők számát is az oldal.

A „documents” alatt találjátok a céghez tartozó információs prospektusokat és szerződéseket. Itt általában két dolgot találtok, mindenféle pénzügyi kalkulációkat, és a cég bemutatkozó ismertetőjét, az ún. pitch decket. Ha emlékeztek még a Cápák Között c. sorozatra, ott a cégvezetőknek is „pitchelniük” kellett a befektetők előtt. Általában ha egy cég iránt érdeklődöm, akkor az alapötlet megismerése után egyből lekérem a pitch decket és átfutom. Ugyanannak kell benne szerepelnie, amiket az eddigiekben is felsoroltam, kirészletezve.

Kérdezzetek a startup befektetések kapcsán

Szándékosan kihagytam a „discussion” menüpontot, mert általában ez tartalmazza a leglényegesebb információkat. Mi történik itt? Jellemzően két dolog, durván bekérdeznek a tulajdonosoknak, tipikusan olyan dolgokat, amire kellemetlen válaszolni. Ők pedig az esetek döntő többségében válaszolnak valamit, de a HOGYAN a lényeg. Ha korrektek, és kedvesek, az mindig hatalmas pozitívum. Ellenben elég sokszor olvastam olyasmit, hogy:

• megmondom a választ, hogyha csinálunk egy privát hívást, vagy aláírsz egy titoktartási szerződést (NDA, non-disclosure agreement). Ezek jellemzően a pénzügyi adatokra vonatkozó kérdésekre adott válaszok szoktak lenni. Az ilyen cégeket szinte kivétel nélkül eldobom, ugyanis ez a hozzáállás nagyban gátolja a vállalat elemzését és átláthatóságát. Főleg akkor szembetűnők ezek, amikor más cégek ugyanezeket az adatokat leközlik, míg egyesek nem.
• a válaszok flegmák vagy kitérők, esetleg nem érkezik válasz. Az első kettő szerintem nem elfogadható, az utóbbi bizonyos esetekben igen, de azért érdemes elgondolkodni azon, hogy ilyen cégekben tényleg akartok-e pénzt fektetni.
• a kérdező személyét elkezdi támadni a vállalat valamelyik vezetője normális válasz helyett. Ezen teljesen megdöbbentem, igazából ez nálam egyből kukázza a céget. Szerintem ez semmilyen szinten nem elfogadható, végülis ők kérnek tőletek pénzt és nem fordítva.

A discussion rész azért is nagyon fontos, mert mások egy csomó kérdést fel fognak tenni helyettetek, olyanokat amik nektek vagy nem jutna eszetekbe, vagy nem tudnátok kellően pontos angolsággal megfogalmazni. Rengeteg mindent tanultam ezek olvasgatásából, elképesztően hasznos, és nagyon jól kialakítja a képet a vállalatról, szóval tényleg fussátok át ezt a szekciót.

Startup befektetések „elemzése”: The Cheeky Panda

Átrágtátok magatokat az elméleten, tudjátok, hogy milyen a Seedrs felülete, és hogy hol vannak az adatok, akkor most válaszoljatok a feltett kérdésekre. Nem kell megijedni, segítek, együtt végigmegyünk rajta, hogy én hogy szoktam csinálni.

A Startup befektetések egyik kulcsa: a termék

Nézzük a már említett The Cheeky Panda nevű vállalkozást. Az alapadatokból kiderül, hogy a céget 2016 január 5-én alapították, kb. 5 és fél éves. Bambuszból készült háztartási papírárukat gyártanak és forgalmaznak, angolul ez a sanitary products kategória. Miért jó ez nektek:

• alig van konkurens, a legnagyobb a Kimberly Clark (KMB), illetve a Cushelle
• a termékük gyakorlatilag karbonsemleges, ami annak köszönhető, hogy a bambusz, amiből készül, 30x gyorsabban nő, mint a fák, így azokat nem kell kivágni. A csomagolása papír, és nem műanyag, ezek mostanában trendi dolgok.
• a fenntartható gazdálkodás szegmensben értékesít a cég, aminek igen erőteljes hátszele van mind a fogyasztók, mind a kormányok részéről, ezért rendkívül pozitív a megítélése
• minden háztartási papíráru fogyóeszköz, ráadásul ciklikusan ismétlődik a fogyasztása, nehéz helyettesíteni, és mivel minden ember jár WC-re, a piaca óriási (folyamatosan érkező, megújuló bevételforrás, növekvő népesség)
• arányaiban olcsóbbak a termékeik (egyébként drágák), mint a konkurenseknek
• a termékeik hipoallergének és antibakteriálisak, vagyis allergiások és betegek is használhatják
• alapvetően elég egyszerű és olcsó az előállítása, így viszonylag nagy a marzs a produktumokon

Tehát a termék teljesen rendben van, de ami legfontosabb, már itthon is kipróbálható, így elmentem és vettem egy pakk WC papírt. Azt kell mondjam, hogy drága, de jó. Van még egy speciális tulajdonsága a termékeiknek. Az, hogy maguktól lebomlanak, ami egy olyan 2 milliós városban mint Budapest, ahol rendszeresek a dugulások, nem éppen hátrány. Tehát abba, amit előállítanak, nem tudok belekötni.

A Startup befektetések másik kulcsa: a bevételtermelő képesség

A kérdés az, hogy a folyamatos terjeszkedést lehet-e finanszírozni budipapír eladásból. Egyáltalán képes-e ez a cég bevételt és profitot előállítani? Mivel másfél évig COVID járvány volt, ezért arra számítottam, hogy a növekedés lelassult, csakhogy a pánik inkább azt eredményezte, hogy az emberek rettegve spájzoltak be mindent. Többek között a háztartási papírárukat is, ami igencsak támogatta a The Cheeky Panda termékeladását. Csináltam egy rövid kis listát, hogy lássátok, hogyan nőtt a cég árbevétele (ezek egyébként benne vannak a pitch deckben, de Companies House-ból is lekérhetők):

• 2017.04: 20K GBP/hó – ekkor érték el ezt az értéket először, nem ennyi havonta
• 2018.05: 50K GBP/hó
• 2019.04: 250K GBP/hó
• 2020.03: 500K GBP/hó (itt tört ki a COVID járvány)
• 2020.05: 1000K GBP/hó

Miből számoljunk mutatókat?

A többi adat egyelőre nem nyilvános, viszont Chris Forbes, az alapító a befektetők kedvéért előre feltette az éves jelentést – ez hatalmas pozitívum -, mielőtt az a Companies House-ban megjelent volna, így kiderült az éves árbevétel is:

• 2019: 1,7 millió GBP, -500 K profit
• 2020: 5,2 millió GBP, 100K profit (vagyis nyereséges a vállalat, és 300%-os bevételnövekedést produkált 1 év alatt)
• 2021-es becsült adat: 11 millió GBP várható bevétel (2022-ben frissítve: ez teljesült)
• 2021.06-os adat: 350K csak online eladásból, UK, EU és USA területekről az Amazonon keresztül
• gross profit margin: 40%, net profit margin: 20%, és emelkedik

Ezekből az értékekből pedig már lehet P/S mutatót számolni, vagyis elosztani az értékeltséget a bevétellel. 76,5/5,2-vel: 14,7. Ez kifejezetten olcsónak tűnik egy ilyen gyors növekedésű és nyereséges vállalat esetében, szóval ezt is kipipálhatjátok. Érdemes még tudni, hogy a HSBC bankkal van a cégnek két hitelszerződése, az egyik 2 millió – felhasználva 270K – a másik 3 millió – felhasználva 210K – font összegben. Ez egyrészt a teljes összeg alig több mint 10%-a, másrészt a vállalati beruházási hitelek akár egy fajta „tőkeáttételként” is működhetnek és gyorsíthatják a növekedést. Én ezeket nem látom aggasztónak, teljesen elfogadhatók.

Stratégiai partnerség

Van még egy fontos dolog a startup befektetések kapcsán, ez pedig az, hogy milyen stratégiai partnerségeket képes kötni egy cég. Egyrészt valahogy a termékeiket értékesíteni kell, másrészt ez jelentős marketingértékkel bír, kvázi ingyen reklám a cégnek. Ebben a tekintetben (is) kifejezetten jól áll a The Cheeky Panda, és többek között ezért is érdemes megnézni a kulisszák mögött videójukat, ugyanis a partnerek kint vannak az irodájuk falán. A teljesség igénye nélkül:

• Tesco, Amazon (AMZN), Rossmann, DM, Boots (WBA), Rite Aid, Good Eggs, Waitrose, 25 országban vannak jelen
• 2021-ben 26 boltjuk nyílik Kínában
• az USA-ban megkapták az FDA engedélyt bizonyos termékek forgalmazására
• egy hollywoodi stúdióval aláírtak egy szerződést, ami szerint a filmben az ő termékeik szerepelnek (2022-es frissítés: ez a Kung Fu Panda lett)
• 2 újabb UK, és 1 újabb USA szupermarket lánc fogja a termékeiket 2021-ben listázni a polcokon
• Anglia egyik legnagyobb vidámparkjában is hamarosan használni fogják a termékeiket (erről lesz videó augusztusban)
• az egyik nagy labdarugó stadion is rendelt a termékeikből a következő szezonra

Azt hiszem erre is mondhatjuk, hogy rendben van.

A startup befektetések egyik legfontosabbika: a menedzsment

Ahogy említettem, a „team” fül alatt meg lehet nézni a menedzsmentet, tegyük is meg. A két alapító, Chris Forbes és Julie Chen együttesen 56%-át birtokolja a részvényeknek, vagyis erőteljesen érdekeltek a sikerben. Szinte minden alkalmazottjuk „full time” vagyis teljes munkaidős beosztásban van. Rendkívül készségesen válaszolnak szinte az összes kérdésre, hajlandók kérésre plusz adatokat nyilvánosan közzétenni, ami egy hatalmas plusz.

Sőt, azért hogy erősítsék a márkaimázst és hogy könnyebben megjegyezhetővé tegyék a céget, a videóikban még egy fura panda sapkát is felvesznek. Ez egyrészt vicces és cuki, másrészt maximális elköteleződésről tanúskodik.

Beragad-e a startupba a pénzetek: az exit

Viszonylag ritkán szoktam erről olvasni más cikkekben, de ahogyan az előző startupokról szóló írásban is említettem, egy startup befektetés minden, csak nem likvid. Vagyis nehéz kiszállási pontot találni, ahol el tudjátok adni a részesedéseteket. Mivel a Seedrs-en van másodpiac, ezért jobb helyzetben vagytok, mint más platformok esetében, de az igazi az lenne, ha a tőzsdére bevezetnék a céget. Ezt hívják IPO-nak, amiről korábbi cikkemben már írtam, tehát a kérdés az, hogy a menedzsmentnek van-e bármilyen terve a tőzsdére bevezetésre. Ezt általában a pitch deckben szerepeltetik, ahogy ezt a The Cheeky Panda is teszi.

Az ő esetükben becsült adat az, hogy 2023-ra elérik az 50 millió dolláros árbevételt, ami ugye 3 könyvelési év (még csak 2020 júniusig látjuk a bevételeket, mert ott fordul a zárás), ami akár össze is jöhet, bár én egy kicsit ezt túlzónak tartom. De startupokba alapvetően minimum 5-7 évre fektet az ember, ebből már pár eltelt, hiszen ez a cég inkább már egy later seeding stage fázisban lévő vállalat. Vagyis van esély pár éven belül a tőzsdére kerülésre és a kiszállásra. Azért nagyon vérmes reményeitek ne legyenek, összesen 6 cég jutott el eddig az IPO-ig a Seedrs-en szereplő cégek közül, és 1-nek transzferálta külső bróker a papírjait a tőzsdére – ez a Coinsilium -, a többi 5 esetben a befektetők kiszálltak a részvényeikből, nyilván tisztes haszonnal.

A fentiek alapján befektettem a cégbe, mert nagyon kevés az olyan pont, amibe bele tudtam kötni. Nyilván a fenti számadatokat helyén kell kezelni, ez szerintem egy startup esetében teljesen rendben van, de ha egy 20 éves tőzsdei cég lenne, rájuk se néztem volna. De pont ez a dolog szépsége, ide teljesen más hozzáállás kell.

A startup befektetések egyéb buktatói

Mielőtt valaki nagyon belelkesedne és rohanna a Seedrs oldalára befektetni, még egy-két fontos dolgot tisztázni kell. A platformok eddig említett funkciói lehetőségek, nem pedig kötelezvények a platformra és a cégekre nézve. Ez alatt azt értem, hogy például a másodpiac megléte, ahol egy cég papírjait adni és venni lehet egy remek lehetőség arra, hogy ki- vagy beszálljatok egy vállalatba. Csakhogy, sok esetben nincs likviditás, vagy a cég részvényeit a platform nem jegyzi a másodpiacon.

Erre jó példa a Chapel Down nevű cég, ahol azért nem lehet a részvényeikkel a másodpiacon kereskedni, mert már egy tőzsdére bejegyzett vállalkozásról van szó. Csak visszajöttek egy kis pénzért, ami azért elég pofátlan húzás. Vagy vannak olyan cégek, ahol nem lehet a befektetési összeget bankkártyával kiegyenlíteni, hanem be kell utalni az összeget, ami egyrészt macera, másrészt plusz költsége van. Tipikusan ilyen cégek a pénzügyi háttérszolgáltatók által „high risk” kategóriába soroltak, mint pl. a cannabis-szal kapcsolatos vállalatok, pl. a CBD gyártó Nordic Oil.

Személy szerint a Seedrs-en elérhető összes vállalat pitch-ét megnéztem, és a discussion szekciókat is elolvastam. A 24 cégből 20 egyből kiesett, az alábbi bontásban:

Egyből nem estek ki, ezeken agyaltam befektetési szempontból

• 1 db átment, befektettem (The Cheeky Panda)
• 3 db-on gondolkodtam, mert tetszett az ötlet, voltak pénzügyi adatok, de végül nem fektettem be vagy azóta sem döntöttem

Egyből kiestek a lenti okok miatt

• 4 db esetében csak tesztelési fázisban volt a termék/szolgáltatás, kis vevőkör, nincs elég tapasztalat, nincs értelmezhető bevétel
• 1 db esetében tőzsdére bejegyzett volt a vállalat, pofátlan reakciókat adtak a discussion-ben
• 13 db esetében nem tudtam értelmezni a működési modellt, nem volt specialitásuk, amivel meggyőztek volna, túl elrugaszkodott volt az ötlet (mágnes vasút, űrbe küldött tárgyak, elektromos autógyártás stb.), sok elsüllyedő költség
• 2 db esetében nagyon távol állt tőlem a működési modell. Pl. a Love 2 Laundry egy érdekes ruhatisztításra specializálódott cég, de itthon, ahol van mindenkinek mosógépe, nem tudna működni. Így tapasztalat hiányában egyszerűen nem fektettem be, mert nem tudtam az ötletet validálni.

Mint látható, 24 cégből egytelen egy volt olyan, amit végül befektetésre érdemesnek véltem, és az arány más platformok esetében is ilyen, vagy még rosszabb.

A startup befektetések lopakodó veszedelme: a részvényhígítás

Utoljára, de nem utolsó sorban beszéljünk egy kicsit a részvényhígítás jelenségéről, ami a tőzsdén bevezetett társaságok kapcsán már ismerős lehet. Például a Tesla (TSLA) vagy a Nio (NIO) többször csinált ilyet, annak ellenére, hogy ezzel a legtöbb átlag „befektető” nincs tisztában. A részvényhígítás lényege, hogy a vállalat úgy tesz szert tőkére, hogy az eredeti mennyiséghez képest további részvényeket bocsájt ki, felhígítva ezzel a korábbi tulajdonosok részesedését. A tőzsdén jegyzett vállalatok esetében ez azért nem szokott drasztikus méreteket ölteni, de erőteljesen rombolja a tulajdonosi értéket. Éppen ezért nektek azt kell szeretnetek, ha egy cég nem hígít, hanem visszavásárolja a saját részvényeit. Ez viszont egy startupnál, akinek jelentős tőkebevonásra van szüksége, gyakorlatilag elképzelhetetlen. Egy kicsit messziről kell indulnom, hogy a probléma érthető legyen, de a végére minden ki fog kristályosodni.

Tulajdonjog, részvény vagy részesedés?

A témáról van egy szerintem rekem leírás a Fundersclub oldalán, elég magvas olvasmány angolul, de mindenképpen olvassátok el, ha startup befektetésre adjátok a fejeteket. A lényegi része szerintem a következő. Angolul több terminológiát is használnak arra, amire magyarul azt mondjuk: részvény. Érdemes differenciálni egy kicsit őket. Sajnos a magyarban előfordulhatnak fordítási anomáliák, szóval inkább az angol megnevezést használjátok. Ezek az alábbiak:

• Tőke (equity): gyakorlatilag tulajdonjogot jelent, kifejez egy adott százaléknyi tulajdont a vállalatban
• Részvény (stock): általánosan erre mondjuk, hogy részvény, illetve ebből lehet különböző összetett szavakat képezni, min részvénypiac – stock market – stb.
• Részesedés (share): valójában ez is részvény vagy részvények, csak ebben az értelemben a tulajdon valamekkora hányadát – tehát azt, ahogy a tulajdonjog felosztásra kerül – jelenti a birtokolt vagy a birtokolni vágyott vállalatból

És itt jön a trükk, amikor ti az equity feliratot olvassátok egy startup kapcsán, akkor abból nem derül ki, hogy pontosan milyen share lesz a jutalmatok a befektetések kapcsán. Van a törzsrészvény – common share – és az elsőbbségi részvény – preferred share -, ez a ritkább. Jellemzően az előbbit kínálják megvételre a befektetőknek, míg az alapítók és az angyalbefektetők az utóbbit birtokolják. Ennek az oka az, hogy az elsőbbségi részvények előjogokat biztosítanak a tulajdonosaik számára, pl. osztalék vagy likvidációs elsőbbség – ha a vállalat becsődöl, őket elégítik ki először stb. -, de ami a legfontosabb, az úgynevezett pre-emption rights.

Mi az a pre-emption right?

A magyar nyelvben elővásárlási vagy elsőbbségi jogként lehetne fordítani, és a startupok kapcsán szorosan kötődik az értékeltséghez, ezt találjátok meg valuation néven. Ennek az oka az,  hogy aki először befektetett egy vállalatba, az nem nagyon szeretné, ha a későbbi finanszírozási körökben az ő részesedését felhigítanák. Emiatt mindenféle jogokat kötnek ki az elsőbbségi részvények esetében, de ti ezeket az esetek 99%-ában NEM vásárolhatjátok meg, így a részvényhigítás áldozataivá váltok.

Nézzünk egy példát a részvényhígításra. X vállalatnak 1 millió USD az értékeltsége és 100 000 részvénnyel rendelkezik, vagyis egy részvény 10 dollárt ér. Ti ebből birtokoltok 100-at, vagyis 1000 dollárt a startupból. A vállalat azonban újabb 50 000 részvényt bocsájt ki azonos értékeltség mellett, mert szeretne újabb forrást bevonni. Ilyenkor az történik, hogy az 1 millió dolláros értékeltséget már nem 100 000, hanem 150 000 felé kell osztani, vagyis azonos tortára több szelet fog jutni. Így a részvényetek már csak 6, 66 USD-t fog érni, a korábbi 10 dollár helyett, amivel elvesztettek 33%-nyi értéket.

A Fundersclub oldalán van olyan példa, ahol az eredeti befektetés 69%-a veszik el, tehát a hígítás után kevesebbet fog érni a befektetésetek, mint előtte. Ez ellen nyilvánvalóan a korábbi részvényesek védekezni szeretnének, az úgynevezett pre-emption right alkalmazásával.

Milyen jogai lehetnek egy elsőbbségi részvényesnek?

• Likvidációs előjog (liquidaton preference): előbb fizetik ki bizonyos esetekben, mint a törzsrészvényeseket
• Pro rata jog (pro-rata right): ha hígulna a részesedés, a befektető tolhat még be pénzt az arány fenntartására
• Higítás elleni jog (anti dilution right): ebből háromféle is van, van a teljes – full ratchet dilution right -, amikor a cég kompenzálja plusz részvények adásával a korábbi tulajdonost. Nagyon erős jog, szinte sosem alkalmazzák, helyette súlyozott átlagok alapján kompenzálnak, ez a broad-based wighted average anti-dilution és a narrow-based  weighted average anti-dilution. Érteni nem kell őket, elég ha tudjátok hogy egyáltalán létezik ilyesmi.

A lényeges az, hogy érdemes legalább átfutni a szerződéseket, amiket a céggel megköttök – én sem olvasom el betűről betűre, mert megbolondulnék -, legalább a kulcsszavakra keressetek rá.

Összegzés

És, ennyi. Vagy mégsem? Most már szinte mindent tudtok a két cikk alapján, amit a startup befektetések alapjairól tudnotok kell. Viszont összesen két platformról volt szó, a Seedrs-ről és a Crowdcube-ról, amik tipikusan angol és európai országok startupjaiba kínálnak befektetési lehetőséget. Pedig találtam vagy 30-40 másik közösségi finanszírozást támogató oldalt, sőt arra is rájöttem, hogyan lehet feloldani a másodpiac hiányának problémáját. Nem feledkeztem el a startupok fellegváráról az USA-ról sem, de még Európa is tartogat meglepetéseket. Minden viszont nem férhet bele ebbe a cikkbe, és így legalább marad anyag a következőre is, vagyis nemsokára folytatjuk.

Jogi és felelősségi nyilatkozata (aka. disclaimer): a cikkeim magánvéleményt tartalmaznak, kizárólag a saját és az olvasóközönség szórakoztatására írom őket, így az iOchartson megjelenő cikkek semmilyen formában NEM merítik ki a befektetési tanácsadás témakörét. Soha nem akartam, nem is akarok és a jövőben sem valószínű, hogy fogok ilyet adni, az itt leírtak kizárólag információs tartalomnak tekinthetők, és NEM értelmezhetőek ajánlattételnek. A véleménynyilvánítás semmilyen formában NEM tekinthető biztosítéknak pénzügyi instrumentumok eladására vagy vásárlására, a meghozott döntéseitekért KIZÁRÓLAG TI vagytok a felelősek, ennek kockázatát senki más, így értelemszerűen én sem, vállalom magamra.