A startup széria legutolsó része a startup platformok összességét veszi górcső alá. De nem kell megijednetek, ezzel nem ér véget az utazásotok a startupok világában. Sőt sokkal inkább csak most kezdődik, hiszen elképesztően sokrétűek az oldalak, ahol befektetni lehet. Melyik ország vagy országok startup platformjait akarjátok használni, és ott milyen cégekbe akartok fektetni? Egyáltalán milyen jogszabályok vonatkoznak rájuk, és hogyan kell ezek között eligazodni? Milyen pénzügyi instrumentumok vannak, melyiket kell elkerülni ahhoz, hogy ne legyetek kiszolgáltatva, és még sorolhatnám a felmerülő kérdéseket. Mivel alapvetően mindenki pénzt szeretne csinálni, ezért a legjobb profitnövelő lépés a csapda helyzetek elkerülése és a kockázatok csökkentése. Nézzük meg együtt, hogyan kell ezt megtenni.

Az itt elhangzó fogalmak megértéséhez elengedhetetlen, hogy a korábbi két cikket is elolvassátok. Az egyik a „Startup befektetések egyszerűen, érthetően” és az alapokat tárgyalja, míg a második a „Startup befektetések kisokos: minden amit tudnod kell róla”, és inkább a finomságokkal foglalkozik.

Mik azok a startup platformok?

Mint minden befektetésnek a startupoknak is vannak platformjaik. A befektetők nem a brókerhez mennek, és a tőzsdei piacokat próbálják elérni, hanem vagy megkeresik direktben a céget vagy valamilyen kockázati tőkealapon keresztül pénzt pumpálnak a startup piacba. Az átlagembereknek ehhez viszont nincs elég tőkéjük. Így ők a többi kisbefektetővel egyetemben keresnek egy olyan oldalt, ami nyújt startup befektetési szolgáltatásokat. Vagyis a startup platformok olyan oldalak, amelyek befektetési szolgáltatásokat nyújtanak kisbefektetőknek, ahol ők a pénzüket egy közös halmazba betéve, az oldalon keresztül befektethetnek.

Ismerős a közös halmaz valahonnan? Igen, a befektetési alapok esetében nagyon hasonló dolog történik, a sok kis összeget egyként kezelve történik meg a befektetés, ezt hívjuk crowd fundingnak. Ezt azért fontos megjegyeznetek, mert ebben az esetben a startup platformok helyettetek – angolul ezt az on behalf of kifejezéssel jelölik -, mint meghatalmazottak járnak el – nominee -. Így a cégeknek nem kell 1200 kisbefektetővel egyenként szerződést kötnie, meg tárgyalnia. Ez alól a kivétel az, amikor közvetlen befektetés történik, ők a direct investorok. Ők egy fajta angyal befektetőként viselkednek, ezért is hívják ezt a formát direct investmentnek. Ezt fogjátok ritkábban – vagy éppen soha – igénybe venni, mivel sokkal nagyobb a tőkeigénye, mint a nominee típusú befektetéseknek.

Mit csinálnak a startup platformok?

A történet természetesen nem ér véget azzal, hogy a startup platformok kiajánlják a startupokat, mint szolgáltatást, hiszen ennél lényegesen bonyolultabb a helyzet. Elvileg sem a startup platformok, sem az angol állam nem érdekelt abban – aki az adókedvezményt adja -, hogy mindenféle jöttment cégekbe fektessenek a gyanútlan kisbefektetők, hiszen így elég könnyen válnának csalás áldozatává. Ez egyrészt állami szinten eléggé rosszul veszi ki magát, másrészt a startup platformoknak sem érdekük elijeszteni a befektetőket. Ebből kifolyólag a startup platformok nagy része kellő gondossággal – due diligence – próbál meg eljárni azzal kapcsolatban, hogy kit enged be a weboldalára.

Egyes statisztikák szerint – a Seedrs és azt hiszem a Startengine állít magáról ilyesmit – 2%-a jut át a startupoknak ezen az előszűrésen. Emlékeim szerint a Startengine-hez évente 4000! cég jelentkezik, ezekből a fenti százalékok alapján nagyjából 80 felel meg az általuk támasztott követelmények. Az ilyen vállalatokat sokszor a vetted szóval illetik, vagyis gondos és alapos átnézésen esnek át. A pénzügy egyébként imádja az ilyen műszavakat, a „vet” az állatorvos által  – veterinarian – átvizsgált lovak után maradt meg, és a hasonlat nagyon találó, hiszen egyes startupok tényleg hasonlítanak az állatorvosi lovakhoz.

A startupok vizsgálata

Ahhoz, hogy a startup platformok jóváhagyjanak egy startupot, egy csomó információt be kell gyűjteniük a cégekről, és ellenőrizni azt, hogy a dokumentumaikban foglalt adatok megfelelnek-e a valóságnak. Ezek jellemzően az alábbiak:

• pénzügyi dokumentumok tartalma
• vezetők személye, illetve előélete
• a cég bemutatójába – pitch deck – bekerülő adatok valósságának az ellenőrzése
• egyéb, nem feltétlenül leközölt adatok ellenőrzése

Nemcsak vállalatokat, hanem személyeket is lehet ellenőrizni, a komolyabb pozíciókra – amik C-vel kezdődnek, CEO, CFO, COO stb. – is jellemzően olyan személyek kerülnek, akiket előtte a vállalatok leinformálnak. Magyarul talán azt mondanánk erre folyamatra, hogy átvilágítják őket. Ez a befektetőknek jó hír, hiszen így tulajdonképpen elvégzik helyettetek a munka oroszlán részét. Azért olyan nagyon ne örüljetek, én minden céget újra le szoktam ellenőrizni, hiszen máshogy nem tudok arról meggyőződni, hogy az adatok ténylegesen valósak, van-e benne esetleg tévedés és hasonlók, és nektek is ezt javaslom. Nem beszélve arról, hogy az adatgyűjtés során kialakul bennetek egy kép a vállalatokról, ami a későbbiekben iránymutatásként szolgálhat a befektetést illetően.

A startup platformok is befektetnek

Sok esetben a startup platformok azzal is nyomatékosítják a megbízhatóságukat, hogy ők maguk is befektetnek az összes listázott vállalatba. Pl. az amerikai OurCrowd is így tesz, de a dolog fordítva is igaz, sok esetben maguknak a startup platformoknak is vannak finanszírozási köreik, és ti is vásárolhattok részesedést magában az oldalban. Például a Seedrs esetében biztosan volt több ilyen kör is. Ahogy már említettem, meghatalmazottként az oldal eljár a befektetők helyett, ami egy szintén fontos feladatuk.

Bár ez inkább a startup platformok felépítéséből fakad, de nagyon nem mindegy, hogy hogyan reprezentálják a céges adatokat a befektetők felé az oldalak. Sok esetben a béna dizájn vagy a rossz kiemelés miatt el lehet siklani lényeges adatok fölött, amit sokszor csak akkor fogtok észrevenni, amikor már bekerült a pénzetek az adott startupba. Ez azért necces dolog, mert a likviditás gyakorlatilag nem létezik a startupok esetében, ahogyan már korábban is írtam: a startup befektetéseket nullára kell írni a befektetés pillanatában. Éppen ezért nagyon lényeges elem, hogy nyújtsanak olyan szolgáltatásokat a startup platformok, ahol speciális események – IPO, felvásárlás, összeolvadás – bekövetkezése nélkül is ki lehet szállni a befektetésekből.

A startup platformok másodpiaca

Bár már korábban érintőlegesen említettem, hogy egyes startupoknak van másodpiaca, ennek a működéséről azonban még nem esett szó. A másodpiac elég hasonló a tőzsdei piacokhoz, de sajnos pont a lényeg hiányzik: nincs likviditás. A tőzsde nagyon egyszerűen úgy működik, hogy eladók és vevők állnak a két oldalon, és egy ajánlati könyv alapján eladják és megveszik a felkínált tőzsdei instrumentumokat. Nézzük erre egy példát, több eladó akar eladni mondjuk AT&T részvényeket. Az ajánlati könyv nagyjából így fok kinézni:

1. 100 000 db AT&T részvény 28 USD-ért (több eladó részvénye, azonos áron)
2. 73 000 db  AT&T 28,1 USD-ért (több eladó részvénye, azonos áron)
3. 86 000 db AT&T részvény 27,9 USD-ért (több eladó részvénye, azonos áron)

És ez így megy tovább több ezer sorral, több millió részvénnyel és eladóval. Vagyis, ha ti akartok 100 db AT&T részvényt 28 USD dollár körül venni – meg természetesen még sok ezer másik befektető is – limitáras megbízással, akkor az nagyon gyorsan teljesülni fog, viszonylag kis eltéréssel az eredeti árhoz képest. Miért? Mert brutálisan nagy a likviditás, milliószámra cserélnek gazdát részvények, és ez még csak egyetlen cég. A tőzsde pontosan erre lett kitalálva, hogy nagyon rövid idő alatt nagyon nagy mennyiségű értékpapírt lehessen átadni egyik befektetőtől a másikig. Aztán ott van a nagy frekvenciás kereskedés, ahol a másodperc töredéke alatt szuperszámítógépek milliós nagyságrendű tranzakciót bonyolítanak le. Ez az infrastruktúra a tőzsdén adott, ezt szoktuk meg, csakhogy a startup platformok esetében ez nagyon máshogy történik.

Hogyan folyik a startup platformok másodpiacán a kereskedés?

Alapvetően nem vagyok különösebben járatos a másodpiacok használatában – csak az angol oldalakét használtam -, de azért vettem már ott részesedést startup vállalatban. Mint ahogy minden új pénzügyi dolgot, ezt is ki kell próbálni tanulópénzzel, és én is pont így tettem. Már egy ideje követtem a Stashbee nevű céget érintőlegesen a Seedrs platformján, sajnos azonban nem volt olyan szerencsém, hogy a finanszírozási körükben is részt vegyek. Amikor megnyílt a másodpiac – az ugyanis nem úgy tart ám nyitva, mint a tőzsde, de erről majd később -, meg akartam nézni a vállalat korábbi pitch deckjeit, viszont ezt csak akkor engedi meg letölteni a Seedrs, ha tulajdonos vagyok a cégben. És itt jött az ötlet, hogy akkor beleveszek a cég részvényeibe a másodpiacon, és ha nem tetszik, ugyanannyiért visszateszem oda.

A normális tőzsdei kereskedés kapcsán két dolgot szoktam meg: a likviditás az én portfólióméretem mellett szinte végtelen, illetve hogy a megbízások azonnal teljesülnek. Ezért nem is nézem az ajánlati könyvet, hiszen még a limitáras megbízásaim is teljesülnek napon belül, ha nem adok meg túl messze lévő célárat. Ez a módszer a hagyományos, nagy likviditású tőzsdei kereskedés esetén tökéletesen helytálló is lett volna, csakhogy a Seedrs 8 nap alatt írja jóvá a vásárlást és a transzferálást, és amíg ez nem történt meg, addig nem fértem hozzá a vállalat bemutatkozó anyagaihoz.

Ráadásul itt az „ajánlati könyvben” szereplő tételek mindegyike látszik a legkisebb ártól a lenagyobbig, amik tulajdonképpen olyan pakkok, amiket a korábbi befektetők megvásároltak, de most szeretnék eladni. A gond az, hogy 100 GBP-től 6000-ig mindenféle csomagok voltak mindenféle áron, mindenféle részvénymennyiséggel. Vagyis az általam meghatározott áron nem tudtam beadni a megbízást, hanem megvettem egy magasabbra árazott részvényekből álló, de kisebb összegű pakettet.

Mi tanultam a fenti esetből?

Vonjuk le a tanulságokat, hiszen ez alapjaiban változtatja meg azt a gondolkodásmódot, amit a nagy tőzsdei platformokról magatokkal hoztok. A tipikus startup platformok másodpiacára az alábbiak jellemzők:

• nem úgy van nyitva, mint a tőzsde. A Seedrs esetében minden hónap első keddjén egy héten át, utána 3-4 hétig zárva tartanak
• szinte alig van árfolyammozgás, általában csak a különböző befektetési köröknél emelkedik vagy csökken az ár, vagy ha az eladó enged valamennyit belőle
• sokszor említettem, hogy nincs likviditás, de sose lehet elégszer leírni. Az összes eladó pakkot látjátok – kvázi ez az ajánlati könyv -, de itt a legalacsonyabb ár szerint rangsorol, és az egész pakkot meg kell venni. Vagyis ha 20 dollárért van 300 részvény, az 6000 USD, ha 22 USD-ért van tíz, az 220 USD. Ha az elsőre nincs pénzetek vagy nem akartok ennyit költeni, akkor kénytelenek vagytok magasabb áron megvenni kevesebb részvényt.
• a megbízások nem teljesülnek azonnal, sőt. Sokszor a másodpiac nyitvatartási idején kívül történik meg, vagyis lehet, hogy egy hónapot kell várnotok a következő nyitásra.
• amíg nem teljesül a megbízás, nem fértek hozzá a vállalatok dokumentumaihoz a Seedrs-en
• csak a startup platformok saját kampányaikhoz tartozó cégek részvényeit lehet adni és venni

Szóval közel sem annyira egyszerű a részvények adás-vétele, mint a hagyományos tőzsdén. Ez egyrészt nagyon rossz, másrészt viszont egy csomó lehetőséget ad annak, aki egy kicsit gondolkodik. Nem lőnék le minden poént előre, lehet majd egyszer írok erről is.

Minden startup platformon ugyanolyan a másodpiac?

A válasz röviden az, hogy nem. Egyrészt, minden egyes platform csak a saját kampányaiban szereplő cégeket listázza. Ez alól egyetlen kivételt találtam, a Republic amerikai szolgáltató listázza a Seedrs cégeit is, hogy az amerikai befektetők is elérjék ezeket a vállalatokat, de ezt leszámítva, másik ilyen együttműködésről nem tudok. Ez persze nem jelenti azt hogy nincs. Vagyis minden olyan oldal, ahol van vagy lesz másodpiac – pl. Crowdcube Cubex -, biztosan eltérő cégeket fog tartalmazni.

Ezt normális esetben úgy oldják meg, hogy vagy bevezetik az adott cég papírjait több tőzsdére is – pl. ADR néven futnak az amerikai tőzsdén a külföldi vállalatok részvényei, amiről itt írtam -, vagy a bróker ér el több piacot, amit egy közös felületen láthattok. Például a Random Capital eléri az USA és az EU piacait is, az Interactive Brokers pedig még többhöz fér hozzá. Ezek a kritériumok viszont a különböző startup platformok esetében nem állnak fent, tehát a piac nagyon töredezett.

Vannak olyan cégek is, amik direkt arra hoztak létre felületeket, hogy startupok részedéseivel lehessen kereskedni, ilyen például a Funderbeam. A lényeg az, hogy ha valamit nem értetek – pl. tokenizált kereskedés, startup alapok, SAFE dokumentum stb. – vagy nem vagytok biztosak a dolgok mikéntjében, akkor inkább ne csináljátok.

Hogyan válasszatok a startup platformok közül?

Alapvetően kétféle szempontot vettem figyelembe, amikor a startup platformok között válogattam. Az egyik a kezelhetőség, a másik pedig az ország, ahol bejegyezték az adott platformot. Kezdjük az elsővel, mert az egy lényegesen egyszerűbb téma.

Mit mutatnak a legközölt számok?

Eleinte nem tulajdonítottam nagy jelentőséget annak, hogy a startup platformok milyen számokat közölnek le magukról, de amikor a huszadikat is kipróbáltam, akkor beláttam, hogy a nagyobbak rendszerint jobbak és kiforrottabbak, akkor elkezdtem odafigyelni ezekre az adatokra is. Ott pedig, ahol ezeket nem közlik le, mindig azon kell gondolkodni, hogy vajon miért nem teszik meg. Kevés ügyfél és finanszírozott startup, kis tőke került kihelyezésre, és így tovább,ez mindig intő jel az adott oldallal kapcsolatban. Az alábbiakat érdemes ellenőrizni:

• befektetett tőke nagysága: szerintem nagyon nem kell magyarázni, ha egy platform évek óta képes nagy mennyiségű tőkét kihelyezni, az stabilitásról árulkodik. Emlékeim szerint ebben az AngelList és az OurCrowd vezet 3000 és 1800 millió dollárral, de ezek az oldalak csak akkreditált befektetőket fogadnak. A mindenki számára elérhető oldalak közül a Crowdcube és a Seedrs egyaránt 1000 millió font körül helyezett ki tőkét.
• támogatott startupok száma: nagyjából ugyanaz igaz rá, ami a befektetett tőkére, a több a jobb. Itt sok egyéb metrikát is használnak, pl. mennyi IPO-t vittek véghez, hány db lett unikornis – 1 milliárd dollárt elérő értékű – startup, és hasonlók.
• hány híres startup kampányát menedzselték: nehéz megítélni, hogy ez mennyire mérvadó. Én nem tulajdonítok neki nagy jelentőséget, ugyanis a startup befektetés inkább egy fajta tippverseny, mint tényleges fundamentumok alapján való befektetés. Néha összejön a nagy dobás a platformoknak, de a legtöbbször inkább nem.
• befektetők száma: érdekes metrika lehetne, de nem tudjuk, hogy ebből mennyi az aktív, illetve mekkora az átlagos befektetett összeg. Például a Republic-nak 1 millió befektetője van, mégis sokkal kevesebb tőkét vontak be, mint az OurCrowd ahol 90 000 angyalbefektetőt gyűjtöttek össze.

Milyen szolgáltatásokra figyeljetek?

A szolgáltatások talán fontosabbak, mint a fenti számok, szóval ezeket is fussuk át:

• másodpiac: van vagy nincs. Mivel már nagyon sokat beszéltem róla, ezért tudjátok mi a válasz: az a jó, ha van, mert akkor ki lehet szállni a befektetésekből.
• költségek: a második legfontosabb kritérium, az alacsonyabb a jobb. Általában az alábbiakat terhelik díjjal: vásárlás, eladás a másodpiacon, nyereséges kiszállás a befektetésből, pl. IPO.
• minimum befektetési összeg: néhány amerikai oldal eljátssza azt a trükköt, hogy nem akkreditált befektetőket is beenged, de olyan magasra emeli a minimum befektetési összeget, hogy a kis emberek valójában nem tudnak befektetni. A korrektebb oldalak esetében ez a küszöb alacsony, 10 USD/GBP körül szokott lenni
• van-e automatikus befektetési szolgáltatás: nem használom, de van aki igényli
• hova jegyezték be a platformot: extrém fontos, később lesz róla szó
• melyik országok cégeibe lehet befektetni: szintén fontos, általában az amerikaiak csak amerikai startupokba engednek, az angol oldalak pedig a komplett EU országait célozzák. Van egy két speciális is – OurCrowd pl. izraeli -, ahol csak az adott ország cégeibe lehet fektetni
• befektetés típusa: volt korábbi cikkben szó róla, de ezt is ki fogom később fejteni. Jellemzően részvény – equity – vagy részvénnyé konvertálható „adósságlevél”  – convertible notes – a forma, de az amerikai cégeknél vannak más típusú kontraktusok is.

Ha a fentieket érintőlegesen átfutjátok, már “nem fognak titeket eladni”, de legalábbis remélhetőleg fel fog tűnni, ha valami valahol nem stimmel egy startuppal.

Különböző országokban bejegyzett startup platformok

Ez talán a legnehezebben kifejthető téma, hiszen rengeteg jogi vonatkozása van. Nem vagyok jogász, tehát akkurátus jogi terminológiát senki ne várjon tőlem, pusztán a saját szavaimmal fogom leírni a dolgokat. Akit pontosabban érdekel az egyes országok jogi helyzete, annak önálló kutatómunkát kell végeznie – vagy beszélnie egy szakjogásszal, ha egyáltalán talál ilyet -, ez azonban szerintem nem szükséges a startupokba való befektetésekhez.

Startup platformok az Egyesült Királyságban és Európában

Ezeket alapvetően egy kalap alá vettem, mivel nagyon hasonló a szabályzásuk, és hozzánk, magyarokhoz is ezek állnak a legközelebb. Európában a startupokba áramló pénzeket figyelembe véve az első az Egyesült Királyság, a második pedig Németország. Értelemszerűen nekünk, magyaroknak ennél a két országnál a legkisebbek a nyelvi korlátjaink. A két leghíresebb platform a Crowdcube és a Seedrs, amiről már volt szó a „Startup befektetések kisokos: minden amit tudnod kell róla” című cikkben, ezért ezt mindenképpen olvassátok el.

Fontos azonban tudni, hogy a két oldal által állított due diligence, vagyis a kellő gondossággal eljárást eléggé képlékenyen értelmezik az oldalak. Ugyanez igaz a pitch-fact checkre is, és ennek az oka az, hogy ezek a portálok a cégektől szedett jutalékokból élnek. Vagyis minél több startupot engednek ki, annál több a bevételük, így ellenérdekeltek abban, hogy komolyabban szűrjenek, hiszen akkor csökkenne a kiengedett vállalatok száma és persze a beszedett jutalék is. Aki akar horror sztorikat olvasgatni, az keresse fel az ECF Buzz oldalát, az éves előfizetés kb. 12 000 Ft, de havi 3 fontért már használhatjátok a szolgáltatásaikat. Igazi parázós, mindent kiforgató, szuperpesszimista banda – és EZ a jó hozzáállás a startup befektetések kapcsán -, de amire ők is azt mondják, hogy ez „fasza” startup, azzal érdemes foglalkozni.

Annyit azért hozzáfűznék, hogy nekem jelenleg csak a Seedrs és a Crowdcube oldalakon van befektetésem, de én mindig megcsinálom a saját átvilágításomat a cégek kapcsán, és nektek is ezt javaslom. A megjelenő startupok – ezek ugye már elvileg “ellenőrzött” cégek – közül nagyjából 20-25:1-hez az arány, ami az elemzésemre nem esik ki. Erről a „Startup befektetések kisokos: minden amit tudnod kell róla” című cikkben írtam, szóval elég szigorú vagyok, és ti is legyetek azok.

Syndicate Room

A fenti probléma áthidalására jött létre többek között a Syndicate Room oldala, amely 2017-ig teljesen ugyanúgy működött, mint a Seedrs és a Crowdcube. Azonban az elmúlt 4 évben teljesen megváltoztatták a működési elvüket, ami az alábbiakat eredményezte:

• a minimum befektetési összeg 5000 font, ezzel kell feltölteni a számlát
• alapvetően alapokba lehet fektetni, és komolyabb befektetőket várnak ide, ezzel gyakorlatilag létrehozták a “közösségi kockázatitőke társaságot”
• jelentősen drágábbak, mint a korábban említett platformok. Az iparági 2-20%-os – 2% költség és a nyereség 20% – a alapkezelői díjhoz képest még így is olcsók, van egy set-up fee – 2% -, és ezen felül további 1,5%-os éves menedzsment költség is, így a 7 éves futamidőre összesen 12,5% költség jut
• a kellő gondosságot – elvileg – nagyon magas szinten látják el, hiszen nincsenek ráutalva a nagy számú vállalatra és a kis pénzű emberek tömegére, cserébe nagy tétben játszanak és nagyon durván diverzifikálnak
• a legtöbb befektető EIS-t – Enterprise Investment Scheme -, vagyis jelentős adókedvezményt vehetnek igénybe (már amennyiben angol állampolgárok)

A fentiekből látható, hogy az oldal a szabályaik megváltoztatása miatt gyakorlatilag kiszorította a kisbefektetőket. Nektek ráadásul az is hátrány, hogy magyar állampolgárként nem vehettek igénybe EIS adókönnyítést, így az oldal elvesztette a létjogosultságát. Ennek, véleményem szerint, már nem sok köze van az eredeti közösségi finanszírozási alapelvekhez, így itt nincs is pozícióm cégekben.

Futottak még oldalak

Természetesen a startup platformok száma ennél jóval magasabb és számtalan másik oldal található, ezeket a lenti táblázatban láthatjátok. Amiért ezeket a platformokat elvetettem, azok az alábbiak:

• alacsony összesített befektetési összeg
• kevés vagy nulla célpont
• karitatív (végülis mindenki pénzt akar keresni a befektetésein, nem igaz?)
• nyelvi problémák (pl. holland, svéd stb.)
• több esetben szétválasztják az átlagos és az angyal befektetőket, utóbbiak a magasabb befektetési összegekért sokkal több lehetőséget kapnak

Aki szeretne ezekhez direkt elérést, az az alábbi linkeket nyomja végig: Invesdor (skandináv és német), Companisto (német), Lendahand (holland), FundedByMe (svéd, nemzetközi). Addig viszont, amíg nem nő meg a startupok száma drasztikusan ezeken az oldalakon, és nem javulnak a feltételek, addig egyelőre ezeket az oldalakat kerülni fogom.

Startup platformok az USA-ban: van egy kis probléma

Aki eddig azt hitte, hogy az eddigi startup platformok átlátása bonyolult feladat volt, annak csalatkoznia kell, ugyanis az USA-ban sokkal húzósabb a helyzet. Ennek megértéséhez némi jogszabályismeretre lesz szükségetek, de mivel nem vagyok képzett jogász – így az itt leírtakra jogi ügyekben senki ne alapozzon -, ezért mindent jelentősen egyszerűsíteni fogok. A kapitalizmus fellegvárában konkrétan tilos volt a „kis embereknek” startupokba fektetni, ezt a korlátozást az 1933-ban létrehozott Securities Act deklarálta.

A törvény úgy fogalmazott, hogy aki nem akkreditált befektető – értsd: rohadt gazdag -, az nem fektethet startupokba. De mit is jelent Amerikában az akkreditált befektető kifejezés? Még véletlenül sem azt, hogy valaki nagyon képzett vagy valamilyen végzettséggel rendelkezik. Helyette vagyoni küszöböt vezettek be az alábbiak szerint:

• évi 200 000 USD bevétel az elmúlt 2 évben, illetve 300 000 USD, ha az a házastárssal kombinált
• legalább 1 millió nettó USD vagyonnal rendelkezik, nem beleérte a bejelentett lakcímhez tartozó ingatlant

Ez nagyjából az amerikaiak 10,6%-ára volt igaz, vagyis a 90%-uk ki volt zárva az ilyen típusú befektetésekből, ami egyszerűen nevetséges egy kapitalista társadalomban.

Mi történt 2012-ben?

Barack Obama ezt az egészet megváltoztatta az úgynevezett JOBS – Jumpstart Our Business Startups – Act-tel, vagyis egy olyan jogszabállyal, ami durván 80 év után feloldotta a fenti tilalmakat. Innentől kezdve bárki befektethetett privát vállalatokba. A jogszabályt Regulation Crowdfunding néven is emlegetik – rövidítve drasztikusan -, ami 2016 május 16-án léptett hatályba, ami azért érdekes, mert ekkor már rég léteztek a nagy európai startup platformok, vagyis sikerült végre valamiben megelőzni az USA-t, legalábbis pénzügyi területen. Azonban a dolog ennél egy picit bonyolultabb, ugyanis a JOBS Act egyes paragrafusai (Title III és IV) mást írnak elő egyes vállalatoknak. Ez alapból nem lenne különösebben érdekes, de mivel sokszor fogtok ilyesmivel találkozni az oldalakon, ezért jó ha tudtok róla:

• JOBS Act Title III, Regulation Crowdfunding (rövidítve: Reg CF): 12 hónapos időintervallumban maximum 5 millió dollárt gyűjthetnek be a cégek
• JOBS Act Title IV, Regulation A+ (rövidítve: Reg A): 12 hónapos időintervallumban 75 millió dollárt gyűjthetnek a cégek, szokták mini IPO-nak is hívni, de annál kevésbé költséges. Ezen belül van még két szint (Tier 1 és 2), ami 20/75 millió dollárban állapítja meg a maximum összegeket

A dologról bővebben a Startengine startup platform két cikkében olvashattok, itt és itt.

Mennyit lehet befektetni a startup platformok által listázott startupokba?

Fontos, hogy az amerikai startup platformok elsősorban az amerikai jogszabályokat kérik számon, illetve azoknak kell, hogy megfeleljenek. Mit jelent ez? Azt, hogy a JOBS Act keretein belül azt is korlátozzák, hogy egy amerikai állampolgár mekkora összeget fektethet be egy évben, legalábbis abban az esetben, ha nem akkreditált befektető. Alapvetően két kategóriára oszthatók az emberek:

Ha a keresetük 107 000 USD – 32,5 millió Ft – alatt van egy évben, akkor:

• 2200 USD-t fektethetnek be 12 hónapos intervallum alatt, vagy
• 5%-át az éves jövedelmüknek vagy a teljes vagyonuknak

Ha a keresetük 107 000 USD – 32,5 millió Ft – vagy e felett van egy évben , akkor:

• 10%-át az éves jövedelmüknek vagy a teljes vagyonuknak

Ez 2020 márciusa óta azzal egészült ki, hogy a két küszöbérték közül azt kell figyelembe venni, amelyik magasabb, míg korábban pont az ellenkezője volt az ökölszabály. Játszunk el egy kicsit a számokkal – van hozzá kalkulátor is -, és induljunk ki abból, hogy az átlagkereset Budapesten 2021-ben nettó 273 000 Ft volt. Ez évi 3 2760 000 Ft, ennek az 5%-a játszik, ami kemény 163 800 Ft ÉVENTE. Szóval azt lehet látni, hogy ez a jogszabály nagyon nem a magyar életszínvonalhoz lett belőve.

Ez persze elvileg nem vonatkozna egy magyar állampolgárra. Csakhogy, az oldalak a regisztráció kapcsán megkérdezik, hogy akkreditált vagy nem akkreditált befektetők vagytok-e, illetve, hogy az éves keresetetek eléri-e a 107 000 USD-t. Őszintén szólva sehol nem próbáltam meg hazudni, így nem tudom mi történne, ha bekamuznék egy durvább éves fizetést. Viszont a fenti alacsony összeg egyértelműen gátja például a diverzifikációnak, és igazából az értelmes hozam elérésének is. Ezt persze ki lehet kerülni azzal, ha van 500 millió forint a bankszámlátokon, de hát azért ez nem túl életszerű.

Kavarás a befektethető instrumentumok körül

Mivel a JOBS Acttel kiszabadult a szellem a palackból, ezért a nagy startup inkubátor cégek – mint az Y Combinator – elkezdtek mindenféle pénzügyi instrumentumokat létrehozni. Eddig csak a equity és a convertible note-ról volt szó, hiszen az európai oldalak ezeket használják. Gyorsan fussuk is át, hogy mik voltak ezek, de akit bővebben érdekel, az a Startup befektetések kisokos: minden amit tudnod kell róla című írásban bővebben tájékozódhat:

• Részvény (equity): részesedést vásárolhattok a vállalatban, adott részvényáron. Lehet közvetlen – amit az angyalbefektetők csinálnak -, amikor a cég és a vásárló között köttetik a szerződés, és lehet megbízott – nominee – általi, amikor egy eljáró fél a sok kisbefektető nevében megköti a szerződést és tartja a papírokat.
• Részvényre váltható adósság (convertible debt): nincs részvényár, egy későbbi időpontban meghatározott módon, kedvezménnyel értékpapírra váltható az adósság/kötvény. Olyan, mint egy kölcsön, de a felvevőjének azt nem célja visszafizetni, helyette cégrészesedéssel fizet.
• Részvényre váltható részesedés (convertible equity): angol oldalakon sosem találkoztam ilyenekkel, az amerikaiakon viszont igen. Ezeket jellemzően a nagyobb startup inkubátor cégek találták ki, a SAFE – Simple Agreement for Future Equity”, ami az Y Combinatortól származik, illetve a KISS – Keep it simple Security -, amit 500 Startups fejlesztett ki.

A SAFE – ezzel több helyen is találkoztam – egy egyszerűsített dokumentum, amik jó a startupokat felfuttató cégeknek, de előnytelen a befektetőknek, hiszen egy csomó jogot nem deklarál. Olyannyira veszélyes, hogy a SEC – az amerikai tőzsdefelügyelet – 2020 márciusában meg is tiltotta a Reg CF típusú közösségi finanszírozási körökben a használatát. Akit a téma bővebben érdekel, az a Startengine blogon olvashat a témáról.

Ajánlott startup platformok az USA-ban

Az amerikai pénzügyi piac iszonyatosan nagy. Emiatt rengeteg platformot találtam, olyan sokat, hogy csak a beregisztráció és az átnézés hetekig tartana, és akkor még semmilyen befektetést nem eszközöltem rajtuk. Abból kiindulva, hogy még a legrégebbi platformok is csak pár évesek (lévén a jogszabályok nem tették lehetővé a startupba fektetést), aki a legelején elkezdte a témát, az kb. most mondhatja el magáról, hogy a nagy részét kipróbálta. Én véletlenül sem tartozom ezek közé az emberek közé. Szóval, csak nagy általánosságban tudok beszámolni a tapasztalataimról, amik minden bizonnyal minimum hiányosak. Ennek tükrében olvassátok a következő sorokat.

Két helyről érdemes indulni:

• Venture radar: ingyenes regisztrációval brutális mennyiségű startup platformot sorol fel, néhányat én is érintek ezek közül
• “Top 10 best crowdfunding site” keresőszavakkal: itt mindent ki fog dobni a Gugli keresője, van száz ilyen cikk, ezek mindig hoznak néhány újdonságot

Az amerikai startup platformok jellemzői

Mielőtt belemerülünk a specifikus oldalakba, általánosságban pár jellemzőt felsorolnék, ami tipikus az amerikai startup platformokra, nagy általánosságban:

• ellentétben az angol oldalakkal, sokan nem linkelik az amerikai pénzügyi adatbázist az EDGAR-t, ezt nektek kell kikeresnetek (pl. Startengine)
• tipikusan negyedévekben gondolkodnak, gyorsabban lekövethetők a cégek
• az amerikai jelentések sokkal jobbak, pl. benne van a cashflow rész, nincs micro account, mint az angoloknál
• nem minden oldal engedi ugyanazokat az iparágakat (pl. Microventures engedélyezi a marihuánához köthető cégek megjelenését, a Startengine nem)
• általában a befektetés fő lapján látszik, hogy Reg CF vagy Reg A+ befektetésről van-e szó
• a minimum befektetendő összeg általában magasabb (500-1000 USD), mint Európában
• nem mindenhol ugyanazok a pénzügyi instrumentumok érhetők el (equity, convertible note, SAFE stb.)

Még egy fontos dolgot kell tudnotok, a P2P hitelezésre (vagyis magánember és magánember között) is vannak platformok, de ezek használata Magyarországon jelenleg illegális. Ilyet csak akkreditált hitelinézet nyújthat, magánember nem, erről bővebben Zsugori.ch oldalon olvashattok, ezeket az oldalakat nem mellékeltem a cikkeimbe. P2P hitelezéssel foglalkozó cégekben részesedést viszont NEM tilos birtokolni. Nekem is van befektetésem például a Loanpad, a CrowdProperty vagy a Brickowner nevű cégekben.

Startengine

Az egyik legkezelhetőbb felület, és kiváló a blogjuk és a GY.I.K.-juk is, bár ez a legtöbb amerikai oldalra elmondható. Jellemzői:

• az amerikai SEC felügyelete alatt áll (ahogyan az összes többi oldal is, ezt érdemes ellenőrzini, ha esetleg ez nincs kint az oldalon, már csukhatjátok is be)
• van másodpiac, a Startengine Secondary. Tranzakciós díj nincs, az eladónak 5% jutalékot kell fizetnie, viszont csak amerikai lakcímmel, bakszámlával és telefonszámmal lehet hozzáférni (pl. a saját számomat meg sem tudtam adni a formátum miatt)
• a pitch deck nem letölthető, mint az angol oldalakon (ez sajnos általános)
• befektetési összeget csak wiretransfer útján fogadnak el (kivéve ha van USA bankszámlátok)
• UK és kanadai befektetőket nem fogadnak
• alapból ingyenes a használat, de a cégek átháríthatják a rájuk kiszabott 3,5%-os jutalékot
• van spéci jutalmazási rendszerük, az ún. owners bonus. Ez egy fajta előfizetés, lényege, hogy 10% plusz részvényt kaptok a befektetések után, 20% diszkontot a másodpiacon (mármint a fee-ből, így 4% lesz a díj, 5% helyett), és túlfinanszírozás esetén elsőbbséget élveztek
• magas befektetési és jutalmazási küszöbök
• van due diligence, a SAFE típusú befektetések tiltottak a befektetők védelme miatt

Összességében jó lenne az oldal, de a másodpiacot így nem tudom használni. Ráadásul, a magas befektetési küszöbök miatt nem lehet “trojan horse” típusú, követésre alkalmas befektetéseket csinálni.

Republic

Leginkább arról ismerszik meg az oldal, hogy a Seedrs-szel kötött partnerségnek köszönhetően az európai startupok elérhetővé váltak az amerikai grémium számára is. Ezért sokszor találkozhattok itt olyan cégekkel, amelyekkel egyébként a Seedrs-en is. Ebből következően, ha egy cég megtetszik, érdemes egyből megnézni a Seedrs-en is, hátha ott is listázzák. Jellemzői:

• van due diligence, a startupok 5%-a jut át ezen a metóduson (bár tudjátok már, hogy ez mennyit ér)
• van minimum és maximum befektetési összeg, általában az alja 100 USD, emiatt nehéz tracking befektetéseket csinálni
• a pitch deck itt sem letölthető, mint az angol oldalakon (ez sajnos általános)
• nincs másodpiaca, de dolgoznak rajta (ennek jogszabályi akadálya is van, USA-ban 12 hónapig tartani kell a startupok részvényeit)
• van SAFE befektetési lehetőség

Amíg nincs másodpiac, addig számomra nem érdekes az oldal. Sok startupot listáz a Seedrs is, így ott egyszerűbb európaiként megvásárolni.

Microventures

• nem linkelik a SEC oldalát és az Edgar adatbázist, de ki lehet túrni a documents alatti nyomtatványokból
• szinte csak early stage vállalatokat listáznak (itt a legnagyobb a kocázat)
• kevés vállalat nem akkreditált befektetőknek (12 volt, mikor néztem)
• -csak mikrovállalkozások vannak, szinte az összes lehetőség REG CF
• beépített biztosítást áruló fül, kicsit marketing szagú
• elég jó edukációs rész és van egy insight szolgáltatásuk, ahol mélyebben bele lehet tekinteni a vállalatok életébe
• nagy neveket vittek piacra: Slack, Airbnb, Uber, Lyft
• engedi a SAFE típusú befektetéseket
• változó költségek, szintén a document fül alatt (kb. 5% átlagban), általában az offering statement tartalmazza, és ez levonódik a befektetés összegéből (ellentétben azzal, amit az európai befektetési oldalak csinálnak, ahol ez additional fee)

Seedinvest

• itt is van külön akkreditált és nem akkreditált befektetőknek szóló rész
• viszonylag sok startup, és van upcoming rész is
• vegyesen van Reg A és Reg CF is, és mindegyik felügyelt (vetted)
• van úgynevezett side by side felajánlás, mikor egyszerre többféle típusú értékpapírba is lehet fektetni
• sok esetben van minimum befektetendő összeg, ált. 1000 USD
• nemcsak mikrovállalatokat futtatnak, hanem már nagyobbakat is (Reg A+)
• írja hányadik finanszírozási körben tartanak

Érdekes oldal, jó sok startuppal, lehet nézelődni, de itt is be kell fektetni minimum 1000 USD-t.

Wefunder

• minden befektető számára nyitva áll
• brutálisan sok befektetési lehetőség, rengeteg startup
• letölthető pitch deckek, presentaion néven (ugyanaz a kettő)
• minden vállalatnak van egy Lead Investorja, aki a befektetők jogaiért harcol (ezt a megoldást más oldalak is használják)
• elég gagyesz a vállalatok rész, pl. nehéz megtalálni a befektetési formát, a SEC szám sincs ott, és még sorolhatnám
• elég sok esetben alacsonyak a befektetési küszöbök, több helyen láttam 100 USD-t
• ha a pitch deckeket kellene részleteznem, akkor a nevetséges kifejezést használnám. Láttam olyan 2021-es pitch-et, ahol 2019-es adatokra hivatkoztak, meg hogy mekkora fasza volt a növekedés 2017-ben
• nem tudom van-e due diligence, de nem úgy tűnik, hogy lenne, eléggé felhígult a tartalom

Egy dolog miatt szerepel a Wefunder ebben a cikkben, az pedig a letölthető pitch deckek. Mivel ezekből rengeteget lehet tanulni, már emiatt is érdemes foglalkozni az asztallal, de szerintem rengeteg a borzalma startup az oldalon.

Magyarországi startup platformok

Ez egy rövid fejezet lesz, ugyanis összesen egyetlen egy ilyen van, a Tőkeportál. Mivel Magyarországon a startup platformok még gyerekcipőben járnak, ezért jelenleg nem is tudok többről beszámolni, mint a fenti. Az vele a gondom, hogy a befektetések alapja itt is forint, ami az álmoskönyv szerint nem túl jó jel. Az oldalon nagyon kevés a befektetési lehetőség, lassan pörögnek le a kampányok. Reméljük, hogy egyszer meg fognak változni a körülmények, és akkor érdemes lesz visszatérni az oldalra.

Összegzés

Ez életem leghosszabb cikke lett, a maga több, mint 35 000 karakterével, de a téma is elég bonyolult. Ha röviden akarnám a lényeget összefoglalni, akkor azt mondanám, hogy kis befektetési összegekkel operáló európai befektetőként a Crowdcube és a Seedrs a két legjobb alternatíva. Szerencsére számtalan lehetőség kínálkozik azoknak, akiknek ez nem felelne meg. Viszont jellemzően a magasabb befektetési összegek, és a nem éppen támogató jogszabályi vagy egyéb feltételek ezt meg fogják gátolni. Ennek ellenére mindenkinek sok sikert kívánok, bármelyikre esik a választásotok a startup platformok közül.

Jogi és felelősségi nyilatkozata (aka. disclaimer): a cikkeim magánvéleményt tartalmaznak, kizárólag a saját és az olvasóközönség szórakoztatására írom őket, így az iOchartson megjelenő cikkek semmilyen formában NEM merítik ki a befektetési tanácsadás témakörét. Soha nem akartam, nem is akarok és a jövőben sem valószínű, hogy fogok ilyet adni, az itt leírtak kizárólag információs tartalomnak tekinthetők, és NEM értelmezhetőek ajánlattételnek. A véleménynyilvánítás semmilyen formában NEM tekinthető biztosítéknak pénzügyi instrumentumok eladására vagy vásárlására, a meghozott döntéseitekért KIZÁRÓLAG TI vagytok a felelősek, ennek kockázatát senki más, így értelemszerűen én sem, vállalom magamra.