Biztosan sokan hallottátok már a tőzsdeindex kifejezést, de nem biztos hogy tudjátok, mit is jelent pontosan. Aki pedig igen, annak is érdemes elolvasnia a cikket, hiszen számtalan finomságra kitérek majd benne. Például arra, hogy reális-e egy tőzsdeindexhez hasonlítani egy részvény árfolyamát, mutatják-e a teljes hozamot ezek a mutatószámok vagy sem? Hogy profitálhat ebből egy átlag befektető? Erről mind lesz szó a cikkben.

Mi a tőzsdeindex?

A tőzsdeindex egy összetett szó, vagyis külön is lehet definiálni a részeit, tőzsde és index szavakként. A tőzsde definícióját a Wikipedia tökéletesen leírja: „A tőzsde nyilvános, központosított és szervezett piac, olyan hely, ahol meghatározott árukat, meghatározott időben, meghatározott személyek adhatnak-vehetnek szigorú eljárási szabályok szerint.” Vagyis a lényeg, hogy szabályozott környezetben és módon adhattok és vehettek értékpapírokat, és nyilvános, tehát bárki megteheti ezt.

Az index valaminek a viszonyítási vagy referencia pontja, egy benchmark, egy olyan dolog, amihez képest más dolgokat mérünk. Például, ha egy átlagos férfi 175 cm magas és 75 kg, akkor az ennél magasabbak inkább a magasak, az ennél alacsonyabbak inkább a statisztikailag alacsonyak közé tartoznak.

Toljuk össze a két szót, és máris megvan a definíció. A tőzsdeindex egy ország tőzsdéjén kereskedett, adott kategóriába tartozó instrumentumok árfolyamváltozásának az összessége, amelyet meghatározott szabályok szerint képeznek. Tulajdonképpen bármiből lehet tőzsdeindexet képezni – kötvényből, részvényből, árupiaci termékből, csak adott iparág vagy szektor papírjaiból stb. -, de én most a részvényindexre fogok referálni, amikor a tőzsdeindex szót használom.

Milyen tőzsdeindexek vannak?

Számtalan tőzsdeindex létezik a világon, általában az adott ország adott piacára már önmagában képeznek több indexet is. A befektetők a világ vezető gazdaságai kapcsán létrehozott indexeket szokták követni, nemcsak azért, mert esetleg vannak az adott tőzsdén érdekeltségeik, hanem azért is, mert a mozgásukból lehet következtetni egyéb gazdasági folyamatokra. Néhány ismertebb indexet megemlítek a teljesség igénye nélkül:

Amerikai tőzsdeindexek

• DJIA (Dow Jones Industrial Average, USA): magyarul Dow Jones ipari átlag, ami az egyik legrégebbi, évszázados múlttal rendelkező amerikai tőzsdeindex, amely eredetileg 12 vállalatot tartalmazott, ma ez a szám már 30
• S&P 500 (Standard&Poor’s 500, USA): a legsűrűbben hivatkozott, több mint 500 amerikai vállalatot tömörítő index. A Dow Jones mellett ez a leginkább követett amerikai tőzsdeindex. Az itt található adatok sokszor általános referenciapontként is szolgálnak a befektetők számára.
• NASDAQ (USA): a NASDAQ egy rövidítés, amelyik az amerikai technológiai vállalatok tőzsdéje, illetve annak indexe, ami a NASDAQ Composite. 1971-ben hozták létre a formális tőzsdére „be nem férő” cégek számára, amelyek ekkor még jellemzően tech cégek voltak. Mára nemcsak részvényekkel, hanem ETF-ekkel, derivatívákkal, árupiaci termékekkel is lehet rajta kereskedni. Az Investopedian van egy remek videó a működéséről.

Az amerikai tőzsdéről ebben a cikkben írtam részletesebben, ez támpontot nyújthat annak a megértéséhez, hogy milyen jellegű cégeket tömörítenek a fent listázott indexek és milyen környezetben működnek.

Európai tőzsdeindexek

• BUX index (Budapesti Értéktőzsde indexe): 30 magyar vállalatot tömörítő index
• DAX index (Deutscher Aktienindex, német): más néven frankfurti tőzsde index, amely 30 német vállalatot tömörít
• RTSI, orosz tőzsdeindex (Russian Trading System Index, oroszul: Индекс РТС): az 50 legjelentősebb orosz vállalatot tömörítő index
• FTSE 100 index (Financial Times Stock Exchange, becenéven: „Footsie”): a 100 legnagyobb piaci kapitalizációjú vállalat, amit a londoni tőzsdén listáznak

Nemzetközi tőzsdeindexek

• Nikkei (Japán): a japán tőzsdén 225 vállalatot tömörítő index. Azért is érdemes megnézni az árfolyam grafikonját, mert évekig nagyon sok százalékkal emelkedett, majd a 90-es évek elején összezuhant, és azóta sem érte el a korábbi csúcsát.
• Kínai tőzsdeindexek: alapvetően két index érhető el Kínában, egy a külföldi, egy pedig a belföldi befektetők számára. Az előbbi a Shanghai Exchange, az utóbbi a Shenzen Exchange, de a két tőzsde papírjai között jelentős átfedés van, sok azonos papírt listáznak. Bővebben ebben a cikkben értekeznek róla.
• Russell 2000/3000 (USA): 2000, illetve 3000 vállalat árfolyammozgását tömörítő index. A Russel 2000 a kis kapitalizációjú vállalatokat tömöríti, az S&P Smallcap 600-hoz hasonlóan, de annál széleskörűbb.
• Wilshire 5000 (nemzetközi): total market indexnek is hívják, 5000 nemzetközi vállalat árfolyammozgását aggregálja

A legtöbb tőzsdeindexet egy helyen ezen az oldalon nézhetitek meg. Érdemes még megemlíteni, hogy az árupiaci termékeknek is vannak indexeik, tipikus példa erre mondjuk a nyers brent olaj árindexe, amiről az Olajvállalatok sajátosságai és az OPEC és a politikai tényezők bejegyzésekben írtam. Van még számtalan másik index is, illetve egy indexnek lehet több interpretációja is, különböző pénzügyi termékek formájában. Például a S&P 500-hoz tartoznak a GSPC, a SPY, és az SP500TR tickerek is, ezekről később.

Hogyan képezik az egyes tőzsdeindexeket?

A tőzsdeindex képzésnek több nagy problémája is van, az egyik, hogy hogyan kerüljenek ki és be a cégek, illetve hogy mi alapján képezzék az árfolyam aggregátumot. Egy tőzsde ugyanis lehet ársúlyozású, piaci kapitalizáció súlyozású, sőt, az sem mindegy, hogy például az ársúlyozást egyszerű számtani átlaggal, vagy valamilyen trükkösebb módon kalkulálják-e ki. Mostanában a jellemző módszer a piaci kapitalizáció alapú súlyozás – S&P 500 ilyen például -, de vannak ellenpéldák, a Nikkei és a DJIA ársúlyozású index. Nézzünk erre egy egyszerű példát, hogy mi a kapitalizáció alapú súlyozással a probléma.

Tegyük fel, hogy a tőzsdeindexünkben 4 vállalat van, A, B, C, D néven. Mindegyik 1 milliárd dollár piaci kapitalizációjú, vagyis összesen 4 milliárdot érnek. Ez azt jelenti, hogy egy cég árfolyamváltozása 25%-os súllyal fogja módosítani az index értékét. Véletlenszerűen kiválasztottam az S&P 500 listájáról 4 vállalatot, melyek az alábbiak lettek: a Microsoft (MSFT), a 3M (MMM), a Carnival Corp (CCL) és a Aflac (AFL). A piaci kapitalizációjuk sorban 1880, 117, 29 és 38 milliárd dollár, ami összesen 2064 milliárd USD-t teszt ki. Ebből 91%-át a Microsoft adja, vagyis majdnem mindegy, merre mozog a másik három részvény, az MSFT brutálisan dominálja az indexet. Ez persze egy szélsőséges példa, de a valóságban sincsen nagyon máshogy.

Mánia a tőzsdén?

Ez különösen akkor igaz, ha a tőzsdén valamilyen mánia alakul ki, például a befektetők imádják a tech szektort, és azoknak az árfolyama emelkedik. Aki ismeri a FAANG kifejezést – Facebook, Amazon, Apple, Netflix, Google -, az tudja, hogy amikor ezek a részvények rakétaként emelkedtek – ez történt nagyjából 2020 kétharmadában -, akkor teljesen mindegy volt, hogy mondjuk az olajszektor vagy a bankok estek, mert annyira dominálták az S&P 500 tőzsdeindexet, hogy összességében még ez is pozitív átlagot eredményezett. Másik érdekesség, hogy az S&P 500 teljes mértékben nélkülözi az MLP típusú vállalatokat, amire nem is adtak az index összeállítói hivatalos magyarázatot. Vannak még más anomáliák is, de ezekről a következő fejezetekben írok.

Valójában persze az S&P 500 is egy „float-adjusted” típusú index. Ezt a kifejezést nem lehet igazán magyarra lefordítani, talán legközelebb a valósághoz a „közkézhányad által korrigált” fordítás áll. Ennek lényege, hogy az index csak azokat a részvényeket veszi figyelembe, amiket magánbefektetők tulajdonolnak, vagyis a menedzsment, az alapítók, a kormány és más vállalatok részesedését nem kalkulálják bele.

Hazudik-e a tőzsdeindex?

A válasz egyáltalán nem egyértelmű, bizonyos szempontból igen is, meg nem is. Az első probléma, hogy a tőzsdeindexbe nem lehet befektetni. Vagyis nem tudjátok sehogyan sem megvenni a tőzsdeindexet, erre létre kellett hozni egy pénzügyi instrumentumot, ami leköveti azt. Mi a baj minden pénzügyi termékkel? Az, hogy van költsége, ami nyilvánvalóan csökkenti a hozamot, tehát nem tudja 100%-ban ugyanazt produkálni, mint az index.

A másik probléma abból származik, hogy ha mondjuk egy indexkövető ETF alapban gondolkodtok, akkor az ilyen ETF-ek az összes, az indexben szereplő részvényt megvásárolják, lemodellezve annak összetételét. A gond csak az, hogy nem minden brókernek van közvetlen piaci elérése, pl. Forex és CFD brókerek. Akik nem érik el közvetlenül a piacokat, azok valamilyen származtatott termékkel kezdik el követni az indexet, de nincs mögötte valós értékpapír, csak egy fogadás az árfolyam elmozdulására, ami óhatatlanul torzításokat fog eredményezni.

Visszatérve egy kicsit a költségekre, azok bármennyire alacsonyak is, hosszabb távon jelentős eltéréseket fognak eredményezni. Ez mondjuk azért nem fog látszani, mert a 2000-es évek előtt – amikor a passzív befektetések kezdtek népszerűvé válni – nem nagyon voltak ETF alapok, így az indexet sem tudták követni, vagyis viszonylag kevés adat van a visszateszteléshez, már ha a tőzsde teljes, 120 éves múltjához viszonyítotok.

Tőzsdeindex árfolyam: mit mutat meg?

Sajnos nemcsak a költségek, de a hozam kijelzésének az oldalán is vannak problémák, ahol szintén a mögöttes termékek leképzése okozza a gondot. Kiválasztottam három részvényazonosítót – ezt hívjuk tickernek -, mindhárom az S&P500-hoz köthető. A (GSPC) a „generál” S&P 500-at jelölő azonosító, az (SP500TR) az S&P 500 a teljes hozamot használó mutatója. A (SPY) pedig az S&P 500-at követő ETF, ami elvileg ugyanúgy mozog, mint a GSPC, és valóban, a lenti kép alapján az eltérések meglehetősen kicsik. Az SPTR ugyanazt a görbét rajzolja ki, csak éppen jóval feljebb helyezkedik el, vajon mi lehet ennek az oka? Nézzünk a dolgok mögé, de ezt ti is megtehetitek a Yahoo Finance grafikonrajzolójával.

A tőzsdeindex alapesetben úgy működik, hogy fogja az árfolyamokat, aggregálja, majd leátlagolja az alapján, hogy mi az indexképzés – a már említett árfolyam átlag vagy súlyozás alapú – metódusa, és persze, hogy hány részvény van benne. Az árfolyamemelkedés viszont nagyon nem egyenlő a teljes hozammal, amibe beletartozik az osztalékok által generált hozam is. A GSPC és az SPTR között annyi a különbség, hogy az utóbbi egy teljes hozamot – ezért TR vagyis Total Return a nevében – magában foglaló index. A felső képen egy viszonylag rövid, 1 éves távot választottam.

A sajtó mindig „tudja”, mi van a piacon

Mit mondana erre a sajtó? Valami olyasmit hogy: „Elképesztő módon emelkedett a technológiai részvények miatt a tőzsde”. Ahha, hát ez így önmagában tulajdonképpen igaz, csakhogy viszonylag kevés osztalékfizető részvény van ezek között. Az osztalékfizető részvényekről itt, az osztalékról általánosságban pedig itt írtam, érdemes ezeket is elolvasni. Ráadásul ilyen rövid időtávon pont a lényeg nem látszik, az osztalék hatása. De ez az átlagos újságolvasót nem érdekli, megnézi a grafikont, „aztarohadtélet, hát ez nagyon megy fel”, akkor szaladok is venni valamit, ami tech. Vagyis a GSPC kvázi félre tudja vezetni azt, aki csak egy pillantást vet rá.

Éppen ezért mellérajzoltam az SPTR-t, majd választottam egy sokkal nagyobb, 20 éves időtávot – mert ugye részvénybe hosszabb távon fektetünk -, és hopp, mennyire megváltozott az, amit láttok. Számszerűsítsük a dolgot, 1 év alatt 2% a különbség, 20 év alatt pedig 1050%. Tehát a lényeg az, hogy nagyon más eredmény jön ki, ha egy teljes hozam grafikont használtok, és kellően hosszú az időtáv, ezt mindenképpen tartsátok észben.

A tőzsdeindex grafikonja lineáris vagy logaritmikus?

A másik becsapós dolog, hogy a grafikonrajzoló szoftverek skálázását többféleképpen be lehet állítani. Hogyan működik egy ilyen chart? Az X tengelyen látjátok az eltelt időt, aminek függvényében az Y tengelyen lekövethető az árfolyam, ez tiszta sor, mindenki látott már ilyet. Tegyük fel, hogy 1000 USD-s szintről 2000-re mászik fel az árfolyam, majd később 3000-ről 4000-re. Ez egy nagyjából lineáris folyamat kisebb hegyekkel és völgyekkel, de ha átszámoljátok százalékos arányra, akkor azt kapjátok, hogy az első esetben az emelkedés 100%-os, a másodikban pedig csak 25%-os. A különbség viszont mindkét esetben 1000 dollár, csakhogy a nyereség a tőkére vetítve a negyedére csökkent. Ez viszont a grafikonon első pillantásra nem fog látszani, az elmozdulás ugyanakkora lesz, mivel a skálán fix értékek láthatók.

Szerencsére a legtöbb grafikonrajzolót át lehet állítani logaritmikusra – a Yahoo-n százalékosra is – és ez már sokkal reálisabb eredményt fog adni. Mit csinál a logaritmikus grafikon? Nem állandó skálaértékeket használ az Y tengelyen, helyette a távolságot az adja meg, hogy mekkora százalékos elmozdulás következett be az előző értékhez képest. Hogy jön ki ez a gyakorlatban?

Lineárisnál jobb a logaritmikus

Mivel a befektetők alapvetően a százalékos változások érdeklik, ezeket közlik le a különböző portfóliókezelő és screener oldalak is. Vagyis amikor ránéztek a jelenlegi árfolyamra, ami legyen mondjuk 100, ha az 5%-kal emelkedik, akkor 105 USD lesz az árfolyam a nap végére. Ha ugyanez a részvény 20 dolláros árfolyamon forogna, és szintén 5%-ot emelkedne, a nap végére 21 dollárt érne. A tőkére vetítve ez pontosan ugyanannyi, csak az árfolyamváltozás számszerűsített mértéke tér el drasztikusan. Vagyis, ha vizsgáljátok az árfolyamot, mindig nézzétek mellé a százalékos értékeket is, vagy váltsátok át a skálát logaritmikusra. Aki bővebben olvasna a témáról az ebben az Elemzésközpont által írt cikkben megteheti.

Tőzsdeindex anomáliák: inclusion/exclusion hatás

Mivel egy tőzsdeindexbe egy részvényt be-, vagy onnan kiírni csak technikai kérdés, ez már önmagában okozhat anomáliákat. Nagyon jó példa erre az S&P 500 indexbe való bekerülés, amikor emelkedik a bekerülő papírok árfolyama. Miért számít ez – a presztízsen túl persze – egy átlagos befektetőnek? A válasz roppant egyszerű: ha egy indexkövető alap vagy ETF le akarja képezni az S&P 500-at, akkor meg kell vennie a benne szereplő részvényeket. Ez vételi oldalon nyomást generál és emeli az árfolyamot. Ugyanez igaz fordítva is, ha egy cég kiesik az indexből, akkor azt el kell hogy adják, különben nem felelnének meg a bef. alap vagy az ETF válogatási szempontjainak.

Ez lefele fogja hajtani az árfolyamot, hiszen eladási nyomást generál a részvényre. Az „index inclusion effect”-re csináltak többen vizsgálatot, pl. 1996-ban az „An Anatomy of the S&P Game” címmel készült egy, és mutatta ki az ilyen típusú összefüggéseket. A legutolsó – általam is megtalált – kutatás ezzel kapcsolatban a Tilburg Egyetem kötelékébe tartozó Prof. Dr. Oliver Spalt: The S&P 500 inclusion and esclusion effect tanulmányában került részletezésre, ami az 1995-2018-as időszakra vonatkozik.

Az S&P 500 tőzsdeindex feltételei

De hogyan lehet bekerülni az S&P 500-ba? Egy vállalatnak az alábbi kritériumoknak kell megfelelnie (ugyanez angolul itt):

• a piaci kapitalizációja minimum 8,2 milliárd dollár (2019 februári adat szerint)
• a központja az USA-ban van
• legalább akkora forgalmat bonyolítanak le évente a részvényeivel a tőzsdén, amennyi a piaci kapitalizációja
• legalább negyedmillió részvénye gazdát cserélt az előző 6 hónapban
• a részvényeinek a többsége magánbefektetők kezében van
• legalább 1 év eltelt az IPO-ja óta
• az előző 4 negyedévben a vállalat nyereséges volt

Erre jó példa a Tesla (TSLA), aki 2020 októberében került be, és az Exxon Mobile (XOM), amelyik akkor került ki. Az sem ritka, hogy egyes cégek időszakosan kiesnek, mint 2013-ban az AMD (AMD), ami 2017-ben újra bekerült.

Mi a probléma a fentiekkel? Az, hogy „A hatékony piacok elmélete” – efficient market hypothesis – szerint egy értékpapír ára teljes mértékben tükrözi az elérhető információkat, tehát beárazódnak a különböző hatások. Ezért elvileg nincsenek – valójában persze vannak – irracionális árazások, és a racionális és nem racionális döntések egymás hatását semlegesítik, az ár folyamatosan egyensúlyban van, ahogyan azt a Közgazdasági szemle PDF-ként elérhető cikke is írja.

Egy részvényindexbe kerülés nem módosítja a vállalat fundamentális értékeit, vagyis tök mindegy kellene hogy legyen, hogy benne van-e az indexben vagy sem. Ezért a be- és kikerülésnek elvileg nem kellene befolyásolnia az árfolyamot. A tanulmányok szerint viszont mégiscsak van összefüggés a részvényindex tartalma és a benne szereplő vállalatok árfolyama között. Több embertől hallottam tavaly, hogy ha a Tesla bekerül az S&P 500-ba, akkor tuti fel fog menni az ára. Ehhez képest aznap esett 6%-ot a részvény, szóval ez egy eléggé spekulatív dolog, erre alapozni nem feltétlenül jó ötlet.

Hogyan használjuk a tőzsdeindexet?

A tőzsdeindexek legismertebbike az S&P 500, ezért ha valaki csak általánosságban használja a „tőzsdeindex” szót, akkor általában az amerikai tőzsdére utal, illetve az S&P 500 indexre. Nagyon sok elmélet és technika kötődik magához a tőzsdeindexhez. Amikor ilyen kijelentéseket tesz valaki, hogy 10-20-30 éves időtávon ez vagy az történik a tőzsdén, akkor tulajdonképpen mindig az adott tőzsdeindexen szokták reprezentálni, hogy hogyan mozgott az árfolyam. Sok esetben a indexek átlag metrikáját veszik viszonyítási pontnak, nemcsak az árfolyam tekintetében.

Például, ha azt halljátok, hogy az S&P 500 osztalékhozam átlaga 1,87%, akkor ezzel annyit mondtak el, hogy ha az indexben szereplő összes részvény osztalékhozamát – az osztalékot nem fizetőkét is – leátlagolták, akkor a fenti szám jön ki. Ez a referenciapont például olyan dolgokra jó, mint hogy az AT&T (T) osztalékhozama az átlagosnál magasabb, mert 6,5%-ot fizet. Száz ilyen mutatót lehet még felsorolni – marginok, az értékeltség és a beta mutató kapcsán szoktam olvasni összehasonlításokat -, a lényeg az, hogy lehet következtetni egyedi cégek átlagtól való eltérésére.

Mit mutatnak a mutatók?

Két dologra térnék még ki, az egyik a tőzsdeindexhez tartozó értékeltségi mutatóhoz való hasonlítás. A P/E mutató arról ad tájékoztatást, hogy a vállalatok ára hogyan viszonyul az általuk megtermelt, egy részvényre jutó nyereséghez. Ha a P/E magas, akkor a vállalat túlértékelt lehet, ha alacsony, akkor pedig alulértékelt, erről bővebben ebben a cikkben írtam. Amikor azt halljátok vagy olvassátok, hogy „a piac drága”, akkor itt az S&P 500 P/E átlagot szokták előcitálni. Ez jelenleg, a cikk írása pillanatában historikusan magasnak számít, 39,90. Ha megnéztek egy vállalatot, amelyiknek ennél alacsonyabb, akkor az a piac egészéhez képest olcsónak számít. Mit jelent ez a gyakorlatban? Az ég világon semmit, de ki lehet írni hangzatos szalagcímeket a gazdasági portálokra. Az ilyen aggregált mutatókat nem szabad túl komolyan venni, mindig meg kell nézni, miért annyi, és ennek mi az oka.

A másik a piaci volatilitáshoz tartozó beta mutató. Általában ilyeneket szoktak írni róla, hogy „nagyon hullámzó a tőzsde” vagy „nagy a volatilitás a piacokon”. Ezek a mondatok azt jelentik, hogy valamiért ugrál a tőzsdeindex árfolyama, viszont ez nem jelenti azt, hogy az egyedi részvényeké is. Erre jó a beta mutató, ami az S&P 500 esetében 1, vagyis ami ennél kisebb – pl. a közmű szektor, mondjuk a PPL (PPL) részvény betaja -, az kevésbé volatilis. Ha nagyobb – mint mondjuk a TESLA (TSLA) esetében -, akkor nagyobb árfolyammozgást végez a részvény. Szokták ezt korrelációnak is nevezni, ami azt jelenti, hogy mennyire mozog együtt egy instrumentum a tőzsdeindex-szel.

Beta vagy korreláció?

A beta mutató kapcsán érdemes azt megjegyezni, hogy az értéke a kitéréseket – az amplitúdót – is kifejezi. Lehet az értéke 1-nél is nagyobb, ilyenkor együtt mozog az index-szel, de de annál nagyobb százalékot. Ezzel szemben a korreláció csak 1 és -1 közötti értékeket vehet fel.

Összefoglalva a korrelációt:

• ha a korreláció 1, akkor az instrumentum együtt mozog az index-szel
• amennyiben a korreláció 0, akkor az instrumentum és az index között nincs kapcsolat
• ha a korreláció -1, akkor az instrumentum és az index ellentétesen mozog

Vannak tipikus piacok, amelyek korrelációja alacsony, például az arany, mint „befektetés” mellett szokták felhozni érvként, hogy a száznapos korreláció mutatója 0,25, vagyis kicsi a kapcsolat az arany árfolyammozgása és a tőzsdeindex mozgása között. Ha viszont más időtávokat néztek, akkor már teljesen más eredmények jönnek ki. Az 50 napos mozgóátlag -0,23 és -0,46, ami már azt feltételezi, hogy közel zéró vagy negatív a korreláció. Ezt elméletben arra használhatjátok – azért senki ne rohanjon most aranyat vásárolni -, hogyha a tőzsde emelkedik, akkor aranyat vesztek, ha pedig esik, akkor eladjátok azt, és realizáljátok a kilengéseket.

Tőzsdeindex stratégiák

A mostani részben nagy általánosságban fogok csak írni pár példát a tőzsdeindex stratégiákról, mivel nem vagyok a téma szakértője, de azért az alapokat felvázolom. A következő stratégiákat hosszabb visszatesztelések és historikus események alapján figyelték meg, de sok kutatást igényel az alkalmazásuk. Ezek alapvetően spekulatív technikák és aktív menedzselést igényelnek, szóval csak ésszel.

A tőzsdeindex stratégiákat legegyszerűbben ETF-ekkel- ami egy tőzsdén jegyzett befektetési alap – lehet lekereskedni, de vannak más, rövidebb távra használt eszközök is, de most maradjunk az ETF-eknél. Például egy szektorrotációt elég macerás lenne egyedi részvények megvásárlásával megvalósítani, de akit ez még nem rettentene el, azt majd a költségek fogják.

Fontos tudni, hogy a most következő stratégiákra viszonylag kevés bizonyíték van. Persze készítettek tanulmányokat, visszateszteléseket adott időszakokra, de ebből nem következik, hogy ezek a jövőben is működni fognak.

Szektorrotáció és szezonalitás

A szektorrotáció lényege már a nevéből kitalálható, egy adott szektort vagy iparágat lefedő pénzügyi instrumentumot – de maradjunk innentől kezdve az ETF-eknél – vásárolnak meg a befektetők. A stratégia alapja az, hogy a gazdasági ciklusok ismétlődnek egymás után. Az egyes szektorok hol jobban, hol rosszabbul teljesítenek ebben a ciklusban, és a befektetők mindig oda forgatják át a tőkéjüket, amelyik éppen nyerő helyzetben van. A TackleTrading-en van erről egy jópofa cikk, ha valaki jobban szeretne elmélyedni a témában. Az írásban a szerző is a szektorális ETF-ek alapján mutatja be a dolog működését. Az egyes ETF-ek nevéből nagyjából kitalálható, milyen részvényeket tartalmaznak, pl. XLB a basic material, az XLF a financial, míg az XLE az energy szektort jelöli.

A nyarat és a karácsonyt mindenki szereti

Speciális napok kereskedése: lehet hogy már hallottátok a „sell in may and go away” stratégiát, aminek lényege, hogy add el a pozícióidat májusban, menj el nyaralni, majd gyere vissza október végén. Ezeket a hangzatos dumákat általában a tőzsdei kereskedők találják ki, mint pl. a „rocktober” nevet, mert az nagyon menőnek hangzik, és azt sugallja, hogy abban a hónapban lehet nagyot kaszálni (pedig decemberben :D). Vannak még nevezetes napok, amiket remekül le lehet kereskedni egy tőzsdeindexet követő instrumentummal:

• Karácsony előtt és után: szokták Santa Claus rally-nak is hívni, és számtalan magyarázat született, hogy karácsony környékén miért lehet túlteljesíteni az átlaghozamokat. Szerintem az emberek csak marhára ráérnek és unatkoznak, de van ezekre is egy csomó tanulmány, amit érdemes nézegetni.
• Pre-Holiday effect: A Stockharts-on van róla egy érdekes táblázat, ami tartalmazza az ünnepnapok előtti hozamokat, amelyek természetesen jóval magasabbak, mint az átlaghozamok. Ezek persze az amerikai ünnepekhez tartoznak, és van bennük néhány olyan, ami itthon teljesen ismeretlen.
• Sell in may and go away: a már említett stratégia lényege, hogy vannak hónapok, ahol statisztikailag kimutatható többlethozam realizálható. A november-május félév ilyen, erre épül a stratégia.

A pillanat ereje

Momentum stratégiák: mindenféle momentum stratégiát ismer a szakirodalom, abszolút, relatív stb. de most általánosságban írok róluk néhány szót. A momentum stratégiák lényege, hogy a kereskedők olyan részvényeket vásárolnak, melyeknek valamelyik mutatója valamilyen időtávon gyorsulva növekszik, ezt hívják momentumnak. Ez általában 3, 6, 12 hónap, de mindig valamilyen rövidtávú stratégia, tehát a részvényeket nem tartják évtizedekig. Ezek kiválogatása jellemzően technikai elemzésre épül, de vannak fundamentális alapjai is, mint például a CANSLIM. A momentum stratégia alkalmazásához szükséges papírokat úgy válogatják ki, hogy például a teljes piacot növekedési szempontból 10 részre osztják, mondjuk az 50 vagy a 200 napos mozgóátlag alapján, és a leginkább túlteljesítőket vásárolják meg. A cél itt is az index felülteljesítése, és ehhez is vannak momentum ETF-ek.

Olcsó országok piaci indexeinek megvásárlása: tulajdonképpen a nevében benne van a stratégia lényege: azt a piacot kell teljes egészében megvásárolni, amelyik a többieknél olcsóbb. Hogy lehet ezt megtenni? Meg kell venni a tőzsdeindexet leképző instrumentumot, és kész.

Összegzés

Amilyen rövidnek gondoltam a tőzsdeindex témakört, olyan hosszú lett a cikk. Amire mindenképpen szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy önmagában az index, mint indikátor remekül használható, ha tudjátok mit kell nézni rajta. Figyeljetek oda, hogy melyik indexet használjátok, annak hogyan történik a képzése, illetve milyen módon jelenítik meg az árfolyamot a grafikonrajzoló programok. Akik ETF-eket vásárolnak, azoknak különösen jól fognak jönni az ilyen típusú információk. Ráadásul az ETF-ek használata az átlagos befektetőknek az egyik legkézenfekvőbb dolog, de erről majd egy másik cikkben lesz szó.

Jogi és felelősségi nyilatkozata (aka. disclaimer): a cikkeim magánvéleményt tartalmaznak, kizárólag a saját és az olvasóközönség szórakoztatására írom őket, így az iOchartson megjelenő cikkek semmilyen formában NEM merítik ki a befektetési tanácsadás témakörét. Soha nem akartam, nem is akarok és a jövőben sem valószínű, hogy fogok ilyet adni, az itt leírtak kizárólag információs tartalomnak tekinthetők, és NEM értelmezhetőek ajánlattételnek. A véleménynyilvánítás semmilyen formában NEM tekinthető biztosítéknak pénzügyi instrumentumok eladására vagy vásárlására, a meghozott döntéseitekért KIZÁRÓLAG TI vagytok a felelősek, ennek kockázatát senki más, így értelemszerűen én sem, vállalom magamra.