Az IPO mozaikszót itthon viszonylag kevesen ismerik, pedig erőteljesen kapcsolódik a részvénybefektetéshez és a tőzsdéhez. A hivatalosan első nyilvános részvénykibocsájtásnak nevezett pénzügyi aktus egyik különlegessége, hogy tőzsdei vállalatokba lehet a segítségével beszállni, mielőtt egy vállalat részvényei a piacra kerülnének. Ehhez a témához kapcsolódik még a SPAC rövidítéssel jelölt, alapvetően kockázati tőke bevonását elősegítő vállalati forma is. Ezt a témát fogjuk most kivesézni, beszélni az alapfogalmakról, illetve végighaladni az IPO folyamaton.
Mi az IPO?
Az IPO mozaikszó az Initial Public Offering szavak kezdőbetűiből áll össze, vagyis első nyilvános részvénykibocsájtást jelent, de sok helyen kezdeti nyilvános kibocsájtás szavakra fordítják. Sokszor lehet találkozni a kifejezés rövidített formáival is, például nyilvános kibocsájtás, a legelső kibocsájtás, stb. Alapvetően tőzsdei bevezetést jelent, de a továbbiakban a hosszabb változatot fogom használni. Ez fedi le legjobban az IPO értelmét, és majd vissza fogok utalni a benne szereplő szavakra is.
🆕📈Miért van szüksége egy vállalatnak IPO-ra?
Induljunk a kályhától, és pörgessük vissza az idő kerekét a vállalat életében. Nagyon fontos azt megérteni, hogy a kapitalista modellben működő vállalatok nem a Máltai Szeretetszolgálat hitvallását követik. A fő cél a profittermelés, ennek szellemében működik az összes cég. Ahhoz viszont, hogy jó magas nyereséget, nagy marzsokat és főleg jól árazható termékeket és szolgáltatásokat lehessen előállítani, rengeteg forrásra van szükség.
Amikor megalakul egy jó ötlet köré az eleinte leginkább garázsvállalatnak titulálható vállalkozás, akkor mindenük van, csak éppen forrásuk nincs az ötletük kivitelezéséhez. Képzeletbeli vállalatunk neve legyen Fantasztikus Zrt., hiszen az alapítók nagyban gondolkodnak. Nézzük, hogyan kerülhet egy cégbe tőke:
- ✨az alapítók beteszik a saját tőkéjüket, ami a vállalat törzstőkéje lesz
- ✨felvesznek a banktól hitelt, aminek valamilyen fedezete kell, hogy legyen (a cég eszközei, jelzálog a házon stb.)
- ✨bevonnak kockázati tőkét gazdag magánbefektetőktől vagy kockázati tőkealapoktól
A tőkebevonás következményei
Leszámítva az első esetet, a másik kettőben bizony a tőke bevonása komoly követelményekkel jár, vagy a kamatot kell kifizetnie a Fantasztikus Zrt.-nek, vagy pedig a kockázati tőkét nyújtók jelölnek ki teljesítendő célokat, illetve mérföldköveket. Nem adják ám oda a teljes összeget előre, hanem csak részletekben, amennyiben a megjelölt mérföldkövek teljesülnek. Ez még tipikusan a startup lét kezdeti fázisa, ilyen cégekbe ti is be tudtok fektetni, ezekről írtam pár cikket (Startup cikkek).
A lényeg az, hogy a Fantasztikus Zrt.-nek rengeteg pénzre van szüksége ahhoz, hogy elkészítse a prototípusát vagy a szolgáltatásához szükséges feltételeket megteremtse. Ha ezt a lépcsőfokot megugorja, akkor el kell kezdenie gyártani a terméket, népszerűsítenie a szolgáltatást, kapcsolatokat építeni, alkalmazottakat felvenni, és így tovább. Ez mind rengeteg pénzt emészt fel. Ráadásul előbb vagy utóbb elérkezik az a pont, amikor a befektetők is szeretnék visszakapni a tőkéjüket, nyilván a haszonnal együtt, ezt hívjuk exitnek.
⚠️A nem tőzsdei vállalatok problémái
Mi a fenti okfejtéssel a gond? Tegyük fel hogy a Fantasztikus Zrt. 20000 USD-ről 500000 USD-re növeli a saját értékét, ami huszonötszörös növekedést jelent. Ez persze az USA piacán aprópénz, de azért egy fiatal vállalatnál már jelentős értéknövekedésnek számít. Ebből 50% a két alapítót illeti, 50% viszont a kockázati befektetőket. Csakhogy, a tőkebefektetők nem tudják hol eladni a részesedésüket, hiszen egy formailag zárt társaságban van ez a rész. Az alapítók meg nem tudják őket kivásárolni, hiszen pont hogy ők eszközölték a kockázati tőke bevonását.
Az ilyen cégekből való kiszállásra vannak platformok, ahol a kisbefektetők adják össze a tőkét, mint pl. a Crowdcube vagy a SeedRS felülete (Crowdcube, SeedRS), ahol divatos szóval élve startupokat lehet közösségileg finanszírozni. A SeedRS esetébemn van másodpiac, ahol ezek a tulajdonrészek gazdát cserélhetnek. Ilyenkor a befektetőknek találniuk kell valakit, akit meg tudnak győzni arról, hogy ez az üzletrész tényleg ér valamit, és azt hajlandó tőlük azt átvenni, de a legtöbb esetben annyira alacsony a likviditás, hogy nem lehet eladni ezeket a részesedéseket.
📌Gyakorlati tapasztalat: 2021-ben építettem egy 21 startupból álló portfóliót és 2025 júniusában 4-et eladtam, 3 tönkre ment, 1 éppen tönkre megy, 4 nagyon jól prosperál, a maradékról nincs érdemi információ. Viszont 0! db kiszállási lehetőségem volt, tehát finoman szólva sem kerestem egy forintot sem ezen a történeten. Ezért fontos az IPO az ilyen vállalatoknál, mert ez kiszállást biztosít a befektetőknek, vagyis bejegyzik a részvényeiket a tőzsdére, ahol végre tudják realizálni a nyereségüket.
🪤Csapdában a befektetők
A startupok világa egy elég szabályozatlan terület, hiszen nehéz megállapítani a valós értéket, szerződéseket kell kötni, be kell jegyezni az új tulajdonost, a régit törölni kell, nehéz a valós érték felett realizálni a profitot, és így tovább. Ráadásul így a vállalat sem tud további tőkét bevonni, ami majd a terjeszkedéshez kell. Mi erre a megoldás? Az IPO, vagyis az elsődleges nyilvános részvénykibocsájtás. A tőzsdére bevezetés nem szükségszerű, a világ vállalatainak nagyobb része zárt társaságként működik. Óriásvállalatok közül erre a két legjobb példa a világ legnagyobb bútorgyártója, az IKEA vagy a legnagyobb eneriaital gyártó, a Red Bull.
Van még egy speciális eset az IPO-k kapcsán, amikor nem a tőkebevonás a lényeg, hanem egyszerűen az alapítók akarják realizálni a hasznot, és nekik is szükségük van egy kiszállási pontra, hogy ezt megtehessék, és a saját részvényeiket dobják piacra. Meglehetősen ritka az ilyen, de azért nem példa nélküli.
💡Miért jó az IPO a vállalatnak és a befektetőknek?
Összefoglalva az előbbi gondolatmenetet, a vállalatnak további forrásra van szüksége, a befektetők pedig nagyobb nyereséget szeretnének elérni a részesedésükön, esetlegesen ki akarnak szállni a cégből. Adja magát a dolog, hogy az eddig privát vállalatot tőzsdére vigyék, ahol a részvényei a kibocsájtás után szabadon kereskedhetővé válnak és az árat a piaci ármozgás fogja a továbbiakban meghatározni.
Az IPO az alábbi előnyökkel jár(hat) a vállalat számára:
- forrásbevonás általi növekedési lehetőség. Ez jelentheti:
- új piacok meghódítását
- a kapacitások többszörözését
- a növekedő kapacitás és volumenszámok miatt olcsóbb, hatékonyabb termelést
- megváltozó tőkeszerkezetet, hiszen a részvényesek a tulajdonjog ellenértékeként tőkét biztosítanak a vállalatnak
- javuló hitelfeltételeket és javuló likviditást, az átláthatóbb működés miatt
- a többlettőkéből új technológiák fejlesztését
- ellentétben a bankhitellel, nem kell a részvények után kamatot fizetni
- javul az átláthatóság. A cégnek jelentéseket kell leadnia az aktuális tőzsdei felügyelet felé, ez USA-ban a SEC, melyek nyilvánosak, a befektetők is elérik az adatokat
- megnőhet a vállalat ismertsége. Az általa birtokolt márkák értéke, a bevezetés egy fajta ingyen reklám, ráirányítja a figyelmet a vállalatra
- erősíti a fogyasztói bizalmat. „Ismert név” lesz a vállalatból
- tágul a befektetők köre. Olyan forrásokat is elér a vállalat, amelyet eddig nem
- a kockázati tőkét befektetők körének kilépési pontot jelenthet az IPO. Egyszerűen eladják a részesedésüket
IPO kötelezettségei és hátrányai
Azért érdemes a sztori másik felét is megemlíteni, hiszen az IPO-val kötelezettségek és hátrányok is járnak:
- nyilvános adatszolgáltatási kötelezettség lép életbe, amiből látszik a vállalat tőkeszerkezete, illetve a reflektorfény miatt az esetleges versenyelőny lemásolható
- valakinek el kell készítenie a beszámolókat, a negyedéves jelentéseket, és minden egyéb adatszolgáltatási kötelezettséghez tartozó dokumentumot, ami plusz teher és költség, ráadásul szigorúbb szabályoknak kell megfelelniük
- részleges kontrollvesztés a vállalat irányítása felett, a tulajdonosok beleszólhatnak a vállalat működtetésébe
- a folyamata hosszadalmas és bonyolult, ezért találták ki a SPAC-ot, erről később értekezem
- az IPO drága, ugyanis a legtöbb esetben bevonnak ún. aláírókat, akik menedzselik a kibocsájtási folyamatot
Az IPO az alábbi előnyökkel járhat a jelenlegi befektetők számára:
- a többi befektetőnél korábban férnek hozzá a vállalat részvényeihez, mert nem a részvénypiacról veszik meg a részvényt
- profitálnak a vélhetően emelkedő részvényárfolyamból
- erős szabályzói környezet, hiszen az IPO dokumentumait le kell adni az adott ország tőzsdefelügyeletének
- a társaság eredményei nyilvánosak, fundamentálisan elemezhetők lesznek
- rendkívüli tájékoztatási kötelezettsége van a vállalatnak, ha a jövőt érintő jelentős változásokkal kapcsolatos információk kerülnek a birtokukba
- a vállalat papírjai likvidek lesznek, egy gombnyomással értékesíthetők
Onnantól kezdve, hogy a vállalat elindítja az IPO folyamatát, tulajdonképpen az aláírók igazgatják a folyamatot. Kik lehetnek az aláírók? Tulajdonképpen bárki, aki képes népszerűsíteni a folyamatot és ügyfeleket toborozni, elkészíteni a meglehetősen terjedelmes tájékoztató prospektust, illetve bevezetni a papírt valamelyik tőzsdére. Így adja magát a dolog, hogy brókereket és bankokat szoktak felkérni aláírónak, akik tulajdonképpen az egész folyamatot lemenedzselik, ezért szokták őket kibocsájtási menedzsernek is hívni.
📌Gyakorlati tapasztalat: sajnos a fentiekből tapasztalataim szerint az következik, hogy az aláíróknak érdeke minél több ügyfelet toboroznia, hiszen ő egy fajta ügynök, míg a cégnek érdeke a saját kezdeti jegyzési árfolyamát felhajtania. Ezért általában a cég valós értékénél többet kell fizetni az IPO során. Nagyon sok esetben az IPO után az árfolyam emiatt rövid távon lefele indul el. Nem véltelenül szokták rámondani: It is Probably Overpriced.
🔍A megfelelő gondossággal (due diligence) való eljárás
Az aláírók megfelelő szakmai hozzáértéssel kell eljárnia az IPO előkészítése során, rájuk hárul a folyamat oroszlánrésze. Abban is meg kell állapodniuk a vállalattal, hogy milyen formában dobják piacra a részvényeiket. Például a bank megvásárolja a vállalat piacra szánt részvénypakettjét, garantált tőke, vagy csak viszonteladóként lép fel, ahol nincs garancia arra, hogy bármennyi tőke is befolyik. Bevett szokás, hogy az aláíró porlasztja a kockázatot és bevon más aláírókat is a folyamatba, és a részvények egy részét számukra átadja, diverzifikálva azt.
Az aláírók igyekeznek mindenféle előadásokat tartani, elemzéseket készíteni, illetve egyéb értékesítési technikákkal magukhoz csábítani az ügyfeleket és tágítani az ügyfélkört. A cél, hogy minél szélesebb körben realizálódjon a tény, hogy itt most aztán a világ legjobb vállalatának a részvényeit lehet előjegyezni, még a nyilvános kereskedés megkezdése előtt.
📌Gyakorlati tapasztalat: nem akarok senkit kiábrándítani, de a startupok kapcsán azt tapasztaltam, hogy a megfelelő gondossággal való eljárás egy nagy bullshit. A platformok szinte semmit nem csinálnak, hogy megvédjék a befektetőket, ami a jogszabályoknak megfelel, az belefér. De például az értékeltséget egyáltalán nem vizsgálják, mint ahogy azt sem, milyen a menedzsment attitűdje, és még sorolhatnám. Ne bízzatok abban, hogy a „szakértők” elvégzik helyettetek ezt a munkát.
Konfliktusok az érdekelt felek között az IPO során
Fontos momentum, hogy az IPO akkor lesz a vállalat szempontjából sikeres, ha a részvények az elsődleges kibocsájtás során minél magasabb áron kelnek el, hiszen így a vállalat több tőkét tud bevonni. Legalábbis ez hangzik logikusnak, nem? De, csak a valóságban nem igazán ez történik. Az aláírók ugyanis általában az általuk megállapított részvényértéknél alacsonyabb áron kezdik meg az előjegyzést. A történet ugyanis háromszereplős, van a tőzsdére lépő vállalat, aki áruba bocsájtja a tulajdonának egy bizonyos hányadát, az aláíró, aki meghirdeti az előjegyzést, meg az aláíró ügyfelei, a befektetők, jellemzően intézményi befektetőkről van szó, akik lejegyzik a papírt.
A kibocsájtást menedzselő aláírónak leginkább a befektető felé kell megfelelnie. Egyrészt azért, mert míg a vállalt csak egyszer megy a tőzsdére, addig a befektetők több IPO-ba is szeretnének előjegyzést, tehát visszatérő ügyfelek lesznek. Hogy lehet gyorsan magas hozamot elérni? Ha alulárazod a papírt, mert akkor az első kereskedési napon egyrészt a reális árhoz képest is lehet profitot realizálni, már amennyiben a piac is azt tekinti reális árnak, amit az aláíró megállapított, másrészt pedig így nagyobb eséllyel kezdik el jelentős volumenben vásárolni a papírt, ami sokszor felhajtja az árfolyamot. Érdekesség, hogy bár a kibocsájtó vállalat fizeti az aláírót, az mégis a befektetőnek kedvez, egy fajta érdekellentétet létrehozva a felek között.
Az IPO előjegyzése
Kisbefektetőként, akik jó eséllyel ezen sorokat olvassák, hogyan lehet előjegyezni egy IPO-t? A válasz röviden: nem túl egyszerűen. Az előjegyzéshez ugyanis nagy tőke és kapcsolatok kellenek, így általában az intézményi befektetőknek áll rendelkezésére a lehetőség. Nem mondom, hogy itthonról lehetetlen egy ilyet elintézni, de azért nagyon nem könnyű, és a tőkeigénye is jelentős lehet. Ilyenkor ugyanis még a papírt nem vezették be a tőzsdére, a nagyközönségnek nem elérhető, és meg lennék lepve ha a Goldman Sachs megkeresné John Doe-t, hogy nem jegyezne-e némi részvényt.
Szerencsére az intézményi befektetőket, a nem intézményi befektetőket, pl. a társaság alkalmazottjait, és a kisbefektetőket külön kezelik, az utóbbiaknak a kibocsájtott részvények egy részét lekötik. A probléma az, hogyha egy népszerű vállalat IPO-járól van szó, akkor általában túljegyzés alakul ki, és így nem fog a befektetők egy része hozzáférni a jegyzéshez.
A részvények szétosztása az IPO során
Azért, hogy eldöntsék, kinek jut a részvényből, különböző eljárási folyamatokat alkalmaznak a jegyzés során:
- Fixed Price Offering: fix ár, viszonylag egyértelmű, mit jelent, egy adott áron lehet a részvényeket lejegyezni.
- Book Building Offering: eltérően az előzőtől, egy jegyzési ársávot határoznak meg az aláírók. Ennek az értelme az, hogyha túljegyzés alakul ki, akkor az ársávban feljebb elhelyezkedő ajánlatokat szolgálják ki először, de csak addig, amíg a részvénymennyiség tart. Így pl. ha 20-30 USD a sáv, és mi 21 dollárt adtunk meg saját árnak, akkor lehet, hogy nem jut számunkra részvény, hanem azok magasabb áron elkelnek.
- Dutch Auction: érdemes megnézni a linken lévő videót, ami jól elmagyarázza a lényegét. Gyakorlatilag egy fordított licitről van szó, magas árról indulnak, majd csökkentik azt. Ebben a rendszerben általában az első ajánlat nyer, vagyis az a licitáló, aki a legmagasabb árat hajlandó kifizetni a részvényért. Felülről lefele töltik ki az eladható mennyiséget, ami valahol elfogy, de általában még viszonylag magas áron.
Aki azt hinné, hogy most már biztosan vége a szegény IPO-t lejegyező befektető hányattatásainak, annak van egy rossz hírem. Ha sikeres a jegyzés, de túljegyzés alakul ki, akkor arra is figyelnek, hogy a befektetők még elérhető legszélesebb köre jusson részvényhez. Vagyis, ha 1000 lejegyezhető részvény állt rendelkezésre, és mi 100 db-ot szerettünk volna, de volt 500 jegyző, akkor mindenkinek jut majd 2 db. Ha pedig extrém túljegyzés alakul ki, egyszerűen kisorsolják a nyerteseket.
Tőzsdei elérés
Van még egy probléma, a tőzsdék közvetlen elérése. Csak olyan brókereknél lehet IPO papírokat jegyezni, amelyiknek van közvetlen tőzsdei elérésük. Vagyis a Forex és a CFD brókereknek nem ilyenek, ezek tőzsdén kívül kereskedett, OTC instrumentumok, de pl. az Interactive Brokers igen. Ez természetesen újabb akadályként tornyosul az átlagemberek előtt.
Az is egy lehetőség, hogy olyan ETF alapokat vásárolnak meg a kisbefektetők, amelyek tartalmazzák a lejegyzett részvényeket. Vannak direkt IPO részvénykibocsájtásra specializálódott alapok, az egyik nem meglepő módon IPO ticker alatt fut. Itt viszont az a probléma, hogy a részvényeket akkor sem tudjátok tartani, ha ez lenne a szándékotok, helyette az alap stratégiája szerint valamikor megválik a papíroktól.
IPO kereskedése
A második lehetőség az IPO-k kereskedése, vagyis az első nyilvános kereskedési naptól fogva a papír megvétele és tartása vagy shortolása, ez mindenki számára adott, csak itt már nem érhető el az instrumentum diszkont áron, mint az előjegyzés során. Cserébe viszont ha a piac máshogyan értékeli a papírt, mint ahogyan azt az aláírók megtették, akkor ezt is látni fogjátok az árfolyammozgásból. Van viszont két előnye a dolognak, egyrészt a diszkont brókereknél szinte biztosan alacsonyabbak a költségek, mint az előjegyzés során. Másrészt sokkal kisebb tőke kell a vásárláshoz, akár 1 db részvényt is megvásárolhattok, bár nyilván nem ez a leghatékonyabb módja a pozícióméretezésének.
Van még egy előny, ha valamiért csúszik az IPO bevezetése, akkor ez nem érinti a kisbefektetőket, nem ragad be a pénzük, vagyis a szokásos piaci likviditással számolhatnak a bevezetés után.
Befektetési stratégiák IPO kapcsán: rövid- és hosszútáv
Az első kérdés, hogy milyen szemlélettel közelítetek az ilyen részvényekhez. Lehet rövidtávon, spekulatív céllal, például az első vagy az első pár nap árfolyamnövekedésére apellálva, esetleg az esésre játszva. Azért azt jó tudni, hogy az aláíró értékelése önmagában semmit nem jelent, a részvénynek nincs még előélete a tőzsdén, vagyis Piac Úr még nem döntött arról, hogy mennyi a valós érték.
Arra viszont elég jó esély van, hogy a dolog profitábilisan süljön el. Az egyik legátfogóbb tanulmányt Jay. R. Ritter készítette 2020-ban (IPO statistics). A professzor összesítette az 1980-2020 közötti IPO kibocsájtásokat, ami összesen 8775 db-ot jelent. Az első napi átlaghozamuk négy évtizedes adatok alapján 18.4%. A piac annyira ráfókuszál a részvényre, és olyan nagy a hype, hogy felhajtják az árat, ezt hívják figyelemvezérelt vételi nyomásnak. A másik, hogy a mániák erősödésével mintha emelkedne az elérhető hozam és a kibocsájtások száma is. Három évet emelnék ki, 2000-ben az átlag alapján 56.3% (2001, dotcom boom), 2007-ben 14% (2008, ingatlan válság), 2020-ban 41.6% volt az első napi hozam (COVID).
forrás: Statista
🏆Megtaláltam a tőzsdei Szent Grált?
A fentiekből nem kell messzemenő következtetéseket levonni, hiszen ezek átlagok, voltak bőven negatív hozammal rendelkező IPO-k is. Például a Facebook (META) például 2012-ben elég szépet esett 45 USD-ről, hogy egy nagyobb szünet után az egekbe repüljön az árfolyam. Jelentős esés pont azért alakulhat ki, amit már feljebb is említettem, hogy a kockázati tőkebefektetők ki akarnak szállni a cégből, és realizálni a nyereségüket, ami értelemszerűen eladással fog együtt járni.
Ellenpélda a GoPro (GPRO), ami a kezdeti őrület után hatalmasat esett, és azóta sem tudott visszakapaszkodni az eredeti csúcs közelébe. Az emelkedés oka lehet például a nagy médiafigyelem, ami egy nagyon trendi termékre irányul, és emiatt sokan szeretnének vásárolni a részvényből a kibocsájtás után. Az is lehet, hogy nagyobb IPO ETF-ek vagy alapok vásárolnak, ami jelentős pénzmennyiséget tud megmozdítani, ami felhajthatja az árat. Mivel ezekről a vállalatokról az IPO idején csak korlátozott adatok állnak rendelkezésre, ezért most így utólag könnyű okosnak lenni. Az első nyilvános kibocsájtás pillanatában nincs még árfolyamgrafikon, adat pedig annyi van, amennyit a cég mond magáról, szóval csak óvatosan a dolgokkal.
forrás: Tradingview, GoPro árfolyam 2021-ig (és azóta 1 USD alá esett)
📌Gyakorlati tapasztalat: az IPO a gyakorlatban egy spekuláció, fundamentálisan nagyon nehezen elemezhető a vállalat, mert nincsen tőzsdei múltja, így adatok se nagyon. Viszont, ha startupként benne voltatok, akkor ismerhetitek belülről a céget, erre például a Revolut kapcsán lehetett lehetőségetek az elmúlt pár évben. Viszont személy szerint azt gondolom, hogy az IPO inkább kockázat, mint lehetőség, ha korábban még nem foglalkoztatok a vállalattal.
IPO ETF-ek és alapok
A hagyományos részvénybirtokláson túl természetesen vannak más pénzügyi instrumentumok is, amelyek keretén belül IPO-kban részesedést szerezhettek. Az IPO ETF-ek kiválók arra, hogy diverzifikáljátok, hiszen előre nem tudhatjátok, hogy melyik IPO lesz rövidebb- vagy hosszabbtávon is sikeres.
Az ETF.com-on gyorsan rákerestem a témára (ETF.com), 8 db ETF-et dob ki a kereső. Az IPO ETF-ek esetében a szokásos ETF-es szempontokon túl néhány speciális dolgot is figyelembe kell vennetek. Nagyon nem mindegy, hogy milyen szempontok alapján válogatta ki az alap az IPO-kat, pl. piaci kapitalizáció vagy szektor, hiszen így teljesen más hozamok is kijöhetnek, mint Jay. R. Ritter professzor tanulmánya alapján. A hozamok önmagukban nem sokat mondanak, érdemes a visszaeséseket is megnézni, hiszen időzíteni a tőzsdén gyakorlatilag lehetetlen.
IPO helyett SPAC? A menekülés vékony ösvénye
Az IPO témához tartozik a SPAC rövidítés, ami a Special Purpose Aquisiton Company jelentése. Lefordítva Speciális Célú Felvásárló Vállalatnak lehetne fordítani, de gyakorlatilag egy üres cég. Szokták még biankó vállalatnak is nevezni a SPAC-okat. Ebből már kitalálható, hogy tulajdonképpen az ilyen vállalatoknak eleinte nincsen termelőtevékenysége, vagyis nem csinálnak semmit. De akkor mi van bennük? Gyakorlatilag kockázati tőke, így szokták őket tőzsdén kereskedett, kockázatitőke táraságoknak is hívni.
A SPAC-ok olyan vállalatok amelyeket már bejegyeztek a tőzsdére, és céljuk a közeli jövőben valamilyen ígéretes, de a tőzsdén még nem jegyzett cég felvásárlása, ezért sem kell IPO-t végrehajtaniuk. Ez persze nem szükségszerű, összeolvadhatnak másik, tőzsdén jegyzett társasággal is. Általában a felvásárlás végrehajtására 2 évet határoznak meg. Mivel a SPAC vállalatok is az amerikai tőzsdefelügyelet (SEC) szabályzása alá esnek, ezért ezek is nyilvánosan kereskedhető társaságok.
SPAC előnyei az IPO-val szemben
Miért jó az, hogyha egy SPAC vállalat részvényeit vásárolják meg a befektetők? Szerintem könnyen kitalálhatjátok, de azért felsorolok néhányat:
- tőzsdén kívüli táraságokba tudnak fektetni, hiszen a SPAC cégek többnyire ilyenek vásárolnak fel
- áttételesen kisbefektetők is hozzáférhetnek kockázati tőke befektetésekhez
- nincs IPO előjegyzés, nem fordulhat elő az, hogy nem jut valakinek részvény
- általában a SPAC vállalatok részvényárfolyama 10 dollár, ez egy fajta hagyomány, tehát alacsony tőkével is be lehet szállni.
A SPAC hátrányai az IPO-val szemben
Fontos azt megérteni, hogy a SPAC társaságok nagyon vonzók a fenti előnyök miatt, de pont ez rejti bennük a hatalmas kockázatot is. Mivel a részvények megvásárlásakor ezek üres vállalatok, sokszor nem lehet tudni, mi a felvásárlási célpont, ahogyan azt sem, hogy valaha sikeres lesz-e a felvásárlás. Összefoglalva a hátrányokat:
- lehet, hogy soha nem teljesül a felvásárlás
- nincsenek neves aláírók, a nagy renoméval rendelkező vállalatok jellemzően nem vállalják fel a hírnevüket rontó, kockázatos üzleteket
- eleinte nem tudni, mi lesz a konkrét célpont, így meglehetősen spekulatív befektetési forma
- nincsenek számadatok, még nem lehet a fundamentális elemzés eszközeit alkalmazni a vállalatra, hiszen nincs tevékenysége sem
- semmi nem garantálja, hogy a felvásárolt vállalat képes növekedni, nyereséget termelni, hiszen ezek a cégek sokszor működésük korai fázisában járnak
- ha nem sikerül a felvásárlás, a befektetők visszakapják a pénzüket, de ezzel el is vesztik a pénzmagra eső 2 éves alternatívaköltséget
A fenitek miatt a SPAC cégek jellemzően a jó sztorival kecsegtető, űrutazás, megújuló energia, elektromos autózás, plazmareaktor, stb. vállalatokat keresnek, hiszen a médiafigyelem, illetve az érzelmek sokszor felhúzzák az árfolyamot. Ez persze nem jelenti azt, hogy egy SPAC nem lehet sikeres, de azzal azért érdemes tisztában lenni, hogy ez sokkal inkább a szerencsejáték kategóriája, sem mint a befektetésé. Ennek ellenére vannak sikeres SPAC felvásárlások, ezekről a Spacanalytics oldalakon tájékozódhattok (Spacanalytics). Néhány ismertebb név, amelyik SPAC formában került a piacra: Playboy, ChargePoint, illetve az összegszerűen a legnagyobbnak ígérkező a Lucid Motors, bő 2 milliárd USD-vel.
Betettem a 2025 júniusi állapot szerint képet is, vagyis az elmúlt 4 év változásait, amin bejelöltem két területet. Az egyik azt láthatjátok, hogy 2021 vége után, mikor abbamaradt a pénznyomtatás a piacon, eltűnt a kockázati tőke, és leesett a SPAC-ok száma, de egyébként az IPO-k száma is. A másik a csődbe ment és a tőzsdéről törölt SPAC vállalatok számát láthatjátok. Ez egy nagyon kockázatos, spekulatív forma, szerintem nem kisbefektetőknek való.
📌Gyakorlati tapasztalat: bár IPO-ban és SPAC-ban nem vettem soha részt, startupokba több, mint 20 alkalommal fektettem. Ezek a befektetési formák tipikusan a kockázati tőkét vonzzák. Nagyon spekulatív, nehezen megbecsülhető kimenetelű „befektetések”, ráadásul akkor ömlik ide a tőke, ha máshol nem talál helyet. Ez történt 2021-ben, mikor már a részvénypiacot mindenki nagyon drágának találta, ilyenkor a kockázati tőkebefektetők az IPO/SPAC/startup világ felé fordultak.
Tapasztalataim szerint ilyenkor semmi értelme ide befektetni. Van olyan, egyébként remekül prosperáló startupom, amelyik 2022-ben még háromszor magasabb értékeltségen tudott tőkét bevonni, mint 2024-ben, pedig négyszer! magasabb a bevétele és azóta profitábilissá is vált. Viszont, a holt időkben, amikor menekül a tőke, nagyon jelentős diszparitások alakulhatnak ki a valós és a fizetett ár között. Igazi zavarosban halászás, de ezen a piacon pont ezeket kell keresni. KEZDŐKNEK EGYÁLTALÁN NEM AJÁNLOM, ÉS OLYANOKNAK SEM, AKIK NEM EXTRÉM KOCKÁZATVÁLLALÓK.
Összefoglalás
Ahogyan a fentiekben olvashattátok, az IPO egy meglehetősen bonyolult téma, és akkor még a SPAC részét olyan nagyon nem is bontottam ki. A lényeg, hogy nagy vonalakban ismerjétek az Intial Public Offer, vagyis az első nyilvános részvénykibocsájtás folyamatát. Magánemberként nem annyira egyszerű benne részt venni. Biztosan kell a nagyobb IPO-khoz egy brókercég, részt kell vennetek a licitben, ami már önmagában elég macerás. Persze az első kereskedési napon akár a tőzsdén is megvásárolhatjátok – vagy shortolhatjátok – a részvényeiket. Ha pedig szeretnétek a folyamat egy korábbi szakaszában részt venni, akkor megvásárolhatjátok a kockázati tőkével feltöltött SPAC vállalatok papírjait. Azzal viszont jó tisztában lennetek, hogy ezek meglehetősen spekulatív befektetési formák, amik nagy kockázatot hordoznak magukban.
Bármelyik formát is válasszátok, nagyon fontos, hogy meg tudjatok határozni egy cég hozzávetőleges értékét, hogy tisztában legyetek vele, hogy mennyit is fizettek érte valójában. Ehhez a fundamentális elemzés tud támpontot nyújtani, aminek az egyik legfontosabb eleme a Mérleg és eredménykimutatás sorainak az értelmezése, amiről a következő cikkben találtok információt: Mérleg és eredménykimutatás sorainak az értelmezése
Gyakran ismételt kérdések (GYÍK)
Milyen brókert válasszak részvényvásárláshoz?
Több szempont is van, ami alapján brókert lehet választani – fogunk erről írni egy komplett cikket -, de néhányat kiemelnék, amit érdemes figyelembe venni:
- méret, megbízhatóság: minél nagyobb egy bróker annál biztonságosabb. Amelyiknek van banki háttere – Erste, K&H, Charles Schwab, stb. – az még jobb, illetve az ismert brókerek jellemzően megbízhatóbbak.
- költségek: többféle költséggel operálnak a brókerek, ilyen a számlavezetési díj, az állománydíj – ami a legrosszabb költség -, a vásárlási/eladási díj és a devizaváltási költség (amennyiben nem USD-t helyeztek el a brókerszámlán)
- instrumentumok elérhetősége: nem mindegy, hogy melyik brókernél melyik piac érhető el, illetve kérésre felveszik-e az adott instrumentumot és azt milyen gyorsan.
- számla típusa: cash vagy margin számla, utóbbin lehet csak opciózni. Magyarországi adórezidenseknek fontos a TBSZ számla megléte, de más országok állampolgárainak is vannak speciális – például az amerikai 401K nyugdíjmegtakarítási számla – lehetőségeik, amelyeket vagy támogat a bróker vagy sem.
- felület: az egyik leginkább alulértékelt szempont, pedig giga szívás tud lenni. Akinek volt Random Capital számlája, ami egy már megszűnt magyarországi bróker volt, az tudja, milyen, mikor egy 90-es évekből ránk maradt felületen kell dolgozni. Az Erste rendszere tetű lassú, az Interactive Brokers-hez repülőgépvizsga kell, a LightYear meg az egyszerű, de modern köntösbe öltöztetett megoldásokban hisz.
A fentiek alapján az Interactive Brokers számláját ajánlom, mert:
- a világ legnagyobb brókere, erős háttérrel
- kismillió instrumentum érhető el rajta, egy részvényből sokszor többféle piacra bejegyzett – pl. az eredeti és az ADR is – részvény is elérhető
- Interactive Brokers egy diszkont bróker, a piacon nekik a legalacsonyabbak az áraik
- be lehet kötni hozzájuk a Wise számlát, amiről gyorsan lehet átutalni pénzt
- a Morningstar elemzései ingyenesen elérhetők a fundamental explorer alatt (elemzéshez jól használható)
- az EVA keretrendszer adatai elérhetők a fundamental explorer alatt (elemzéshez jól használható)
- van cash és margin számlájuk is, magyar állampolgárok nyithatnak TBSZ-t
- háromféle felületet is használhattok: van webes és PC-s kliens és telefonos applikáció is
Milyen adatforrásokat használtok a részvények elemzéséhez?
Kvantitatív elemzéshez elsősorban különböző részvényszűrő oldalakat, kvalitatív elemzéshez a cég jelentéseit, illetve egyéb elemzéseket, például a Substack csatornáját, podcastokat – Business Breakdowns – és hasonló forrásokat használunk.
Mi számít: az értékeltség vagy a minőség?
A válasz az hogy mindkettő, de a minőség a fontosabb. Sokkal jobb megvenni egy nagyon minőségi vállalatot korrekt áron, mint egy olcsó, de rossz minőségű cég részvényeit.
Milyen időtávra érdemes részvényt vásárolni?
A minimum az 5 év, de inkább 10 évtől a végtelenig kell az időtávval számolnotok. A megközelítésünk tipikus „buy and hold”, a kiválasztáson van a hangsúly, utána minél tovább igyekszünk tartani a részvényeket, amihez meggyőződés kell. Ritkán adunk el, elsősorban, ha úgy érezzük, hogy megdőlt a felállított tézis, vagy ha hibát követtünk el.
Melyik a jobb: az egyedi részvények vagy az ETF-ek?
Ebben a kérdésben nincs igazság. Egy S&P 500 ETF-fel nagyon egyszerű lekövetni a piacot, kezdőknek ezt érdemes csinálnia, mert kis tudással és gyakorlattal is kivitelezhető. Az egyedi részvények elemzése cégenként 30-50 órát igényel, így aki ezt nem szereti, annak nem javasoljuk.
TBSZ számlán tartjátok a részvényeket?
Igen. Magyar állampolgárként olyan nagy az adóelőnye a hagyományos cash alapú számlával szemben, hogy érdemes évenként egy új TBSZ számlát nyitni, és akkor a pénzkivét is megoldott (de amennyiben nem akartok kivenni belőle semmit, akkor meg lehet hosszabbítani ezeket)
Miért nem határoztok meg az elemzéseitekben konkrét vételi árat a részvényekhez?
Több okból sem határozunk meg vételi árakat: egyrészt azért, mert egy vállalat értékét pontosan kiszámolni nem lehet. Másrészt pedig azért, mert nem adhatunk befektetési tanácsokat, ezek az elemzések csak azért születnek, hogy támogassák mások döntéseit. Ezért is használjuk más szolgáltatások fair érték becsléseit, illetve valamekkora biztonsági ráhagyást. Végső soron úgyis a meggyőződésetek dönti majd el, nektek mennyit ér egy vállalat.
Melyik részvény árfolyama fog emelkedni vagy csökkenni?
Senki nem tudja, mivel nincs varázsgömb, ami megmondaná. Matematikai valószínűségekre lehet alapozni. Azoknak a jó minőségű vállalatoknak hosszabb távon emelkedik az árfolyama, amelyeknek növekszik az árbevétele, képesek a megtermelt készpénzt visszaforgatni az üzletmenetbe, magas a belső értékteremtés mellett. De rövid távon – pár év – a piac és az árfolyam is bármerre mozoghat.
Jogi és felelősségi nyilatkozata (aka. disclaimer): a cikkeim magánvéleményt tartalmaznak, kizárólag a saját és az olvasóközönség szórakoztatására írom őket. Az iO Chartson megjelenő cikkek semmilyen formában NEM merítik ki a befektetési tanácsadás témakörét. Soha nem akartam, nem is akarok és a jövőben sem valószínű, hogy fogok ilyet adni. Az itt leírtak kizárólag információs tartalomnak tekinthetők, és NEM értelmezhetőek ajánlattételnek. A véleménynyilvánítás semmilyen formában NEM tekinthető biztosítéknak pénzügyi instrumentumok eladására vagy vásárlására. A meghozott döntéseitekért KIZÁRÓLAG TI vagytok a felelősek, ennek kockázatát senki más, így értelemszerűen én sem, vállalom magamra..
