Rezsicsökkentés, földgázpánik, olajpara

rezsicsökkentés

Az elmúlt pár hónapban elég sok olyan esemény történt, ami felforgatta a világpiacot. Tombol az infláció, a szomszédunkban kitört egy háború, küszöbön az élelmiszerválság, az energiahordozók ára elszállt, kiéleződött az amerikai-kínai szembenállás, szóval van miről beszélni. Magyar viszonylatban a rezsicsökkentés csökkentése volt a legnagyobb hír, ennek tudatában érdemes megvizsgálni egy kicsit, hogy mi is történt a gáz és az olaj világpiaci árával és vajon mi várható a közeljövőben.

Rezsicsökkentés: változó árak, változó energiamix

Nagyjából 2 éve írtam az olajkitermelésről és az olajipari vállalatokról két cikket is az iOCharts blogon, amelyeket itt és itt olvashattok el. Akkor leginkább azért kezdtem erről blogolni, mert éppen mélyponton volt az olaj ára, és mindenki temette a kitermelő vállalatokat. Azóta nagyot fordult a világ, mind a kőolaj, mind a gáz tekintetében és ez az árfolyamukon is igencsak meglátszik. Ez mondjuk a rezsicsökkentés intézményébe kapaszkodó kormányt és a lakosságot nem igazán vigasztalja, hiszen az energiaköltségek durván elszálltak, még akkor is, ha a csúcshoz képest – ahol 240 EUR/MWh volt a gáz és 123 USD a WTI Crude olaj hordónkénti ára – jelentősen mérséklődtek az árak.

Ebből jól látszik, hogy milyen ciklikus is az energiaszektor, és hogy mennyire befolyásolják az energiaárak a bevételeiket. Ez sajnos nem kedvez hazánknak sem, hiszen a rezsicsökkentés intézményét még sokkal alacsonyabb árak mellett találta ki a politikum. Hogy mennyi az annyi, az viszont hétpecsétes titok, én legalábbis semmilyen megbízható forrást nem találtam azzal kapcsolatban, hogy az oroszokkal kötött szerződésben milyen árak szerepelnek, vagyis, hogy a rezsicsökkentés alapját milyen árszint képezi. Egy dolgot lehet tudni, hogy a szerződésben az orosz fél az árat valahogyan a tőzsdei ármozgáshoz kötötte, de ez is jelentős veszteségeket termel az államnak.

Ugyanez igaz az üzemanyagok lakossági árkorlátozására is, aminek értelmében 480 Ft-ban maximalizálták a benzin és a gázolaj árát literenként, ami újabb veszteséges tételként jelenik meg a költségvetésben. Hozzá kell tennem, hogy a jelenlegi ár annyira nem is egyedi, hiszen 2012-ben is volt már a benzin 453 Ft, és ha azt is idevesszük, hogy 10 év alatt mennyit romlott a forint, akkor valószínű, hogy inflációval korrigálva arányaiban még többe is került 2012-ben a benzin.

Mivel nem akarok megfogalmazni politikai állásfoglalást, ezért inkább azt nézzük meg, hogy az ármozgások hogyan jelennek meg egyes cégek mérlegeiben, árfolyamában, illetve hogy mi várható a közeljövőben.

Az energiahordozók ára mindent visz?

2020 márciusában 37%-ot esett a SP500, vagyis az amerikai tőzsdeindex. A COVID pánik miatt a lakosságot a kormányok helyhez kötötték, gyakorlatilag leállt a turizmus, visszaesett a gépjárműforgalom és a szállítmányozás, ami azt jelentette, hogy szinte nem volt üzemanyagfogyasztás. Ez azt vonta maga után, hogy a nagy olajkitermelő vállalatok – XOM, CVX, VLO stb. – bevétele drasztikusan beszakadt, gyakorlatilag a működési költségük alá. Ha a működésre fordított költségek magasabbak, mint a bevétel, akkor értelemszerűen a vállalatok veszteségesek, és készpénzt – vagy a felvett hitelekből képzett tartalékot – égetnek, hogy ne menjenek tönkre. Azért hoztam példaként amerikai vállalatokat, mert azokhoz van kellő mennyiségű, könnyen elérhető adat, de nagyjából a világ összes olajipari vállalatával ez történt. A rezsicsökkentés szempontjából milyen jó lett volna itt megkötni egy szerződést, hiszen voltak olyan napok, amikor az olaj ára negatív volt, aminek az oka egyszerű: ha nem kell senkinek üzemanyag, azt akkor is tárolni kell, és ez bizony pénzbe kerül.

Megoldás: költségcsökkentés

A vállalatok hitelfelvétellel és a működési költségük drasztikus megvágásával – vagyis a működési hatékonyság javításával – reagáltak. Ezt általában az olajcégek esetében a “break even” olajárral fejezik ki, ami 2020-ban az Exxon esetében még 60 USD volt, 2022-ben pedig már csak 41 USD, ugyanez a Chevron esetében pedig 40 USD. Értelemszerűen amíg az olajár e fölött a szint fölött van – a cikk írása pillanatában a Brent olaj ára 87,3 USD/hordó -, addig ezek a cégek folyamatosan jelentős bevételt és nyereséget fognak termelni, ami a lenti képeken jól látszik.

Az Exxon Mobile grafikonjai
forrás iOcharts

Azt viszont látni kell, hogy a fosszilis energiahordozók ellen egy hosszú távú megatrend dolgozik, aminek többek között az az oka, hogy az elégetésük jelentős környezeti terheléssel jár, ráadásul nem is újulnak meg a források, vagyis a készletek folyamatosan fogynak. Ezért az energiamix aránya folyamatosan eltolódik más energiahordozók felé, annak ellenére, hogy az olaj és a gáz felhasználása is folyamatosan emelkedik. Nem véletlen, hogy például a British Petrol – BP – is a megújuló energiaforrások felé fordult. Akkor hogy lehet az, hogy mégis ennyire ki van szolgáltatva Európa és országunk Oroszországnak, illetve miért nem tudjuk ezt más forrásból pótolni és hogy a rezsicsökkentést is “csökkenteni” kellett?

A rezsicsökkentés alapját a rossz energiamix képezi?

A fent elhangzottak teljesen más kontextusba kerülnek, ha megnézzük, hogy egyes országoknak milyen az energiamixük. A trükk ott van, hogy az energiamixből önmagában nem derül ki, hogy ebből mennyi jut fűtésre, ez pedig elég lényeges egy olyan kontinensen, ahol télen azért meg lehet fagyni. Nyilván ez a lengyeleket jobban érinti, mint mondjuk a déli államokat, de a fűtésre fordított energiát nyugodtan nevezhetjük kritkusnak, még akkor is, ha azért ezen is lehet spórolni. Más kérdés, hogy energiát nemcsak azzal lehet megtakarítani, hogy kevesebbet fűtünk, hanem azzal is, ha a lakóingatlanokat szigeteljük, máris több értelmet nyer a rezsicsökkentés.

rezsicsökkentés
Magyarország energiamixe és áramtermelése
forrás: Villanyautósok.hu

Az ábrán látható magyarországi és európai energiamix sajnos már nem teljesen pontos, mert ezek jellemzően 2021-es adatokat mutatnak, és idén brutálisan felgyorsult az orosz energiaimporttól való függetlenedés, aminek a haszonélvezői leginkább azok az országok, akik rendelkeznek tengeri kijárattal, és ahol van vagy lesz LNG terminál. Az LNG nem más mint az angol Liquefied Natural Gas, vagyis a cseppfolyósított gáz angol megfelelője. A gázt gyakorlatilag addig hűtik, amíg folyékony halmazállapotot nem vesz fel, és így az 1/600-ára esik a térfogata, vagyis sokkal egyszerűbben szállítható, mint légnemű formában.

Európa LNG termináljai
forrás: Cleanenergywire

Ezzel csak egy probléma van, hogy nem lehet olyan egyszerűen felhasználni, mint a hagyományos földgázt, hanem úgynevezett LNG terminálokon keresztül vissza kell alakítani, majd betölteni a tározókba, és onnan a hálózatba. A másik gond, hogy az LNG-t a legegyszerűbben tankerek segítségével lehet mozgatni, vagyis a kirakodáshoz mindenképpen szükség van tengeri kapcsolatra, amivel például Magyarország, Csehország, Ausztria nem rendelkezik, de még sorolhatnám a példákat.

Vagyis nem lehet csak úgy hipp-hopp kiváltani a csővezetéken érkező gáztól való függőséget, de azért törekedni lehet rá. A kérdés persze az, hogy kik a világ legnagyobb LNG exportőrei, és kik járnak jól azzal, ha Európa az orosz gáz kiváltására LNG-t vásárol.

A legnagyobb LNG exportőrök

Érdekes, hogy ahány forrást találtam, annyi különböző Top 10-es listát dobott ki a net az LNG exportőrök kapcsán. A Statista szerint 2022-ben az alábbi országok vannak az első tíz helyen:

  1. Ausztrália: 87,5 millió metrikus tonna
  2. Katar: 77,4 millió metrikus tonna
  3. USA: 73,9 millió metrikus tonna
  4. Malajzia: 31,5 millió metrikus tonna
  5. Algéria: 29,3 millió metrikus tonna
  6. Oroszország: 28,9 millió metrikus tonna
  7. Nigéria: 23 millió metrikus tonna
  8. Indonézia: 19,5 millió metrikus tonna
  9. Egyiptom: 12,2 millió metrikus tonna
  10. Trinidad és Tobago: 12 millió metrikus tonna

Mint látható, a Top 3 volumenben durván elhúzott a többiektől, azonban Ausztrália meglehetősen messze van Európától, mintegy kétszer annyira, mint az amerikai kontinens, és még sokkal többre mint Katar. Algéria pedig eddig is szállított gázt a kontinensre Spanyolországon keresztül, vagyis jó eséllyel ezek az államok fognak elsődlegesen profitálni Európa többlet LNG fogyasztásából. Nézzük meg, hogy mely vállalatok a legnagyobb haszonélvezői a cseppfolyósított gáz térnyerésének. Itt is belefutottam abba a problémába, hogy elég sok válogatás készül azzal kapcsolatban, hogy kik a top produktőrök, kinek van a legtöbb tankerje vagy éppen melyik cég exportálja a legnagyobb mennyiséget. Próbáltam ezeket összefésülni, és ez alapján az alábbi vállalatok listája így állt össze.

A legnagyobb olaj exportőrök

  1. Qatargas: a katari állam vállalata, de az Exxon Mobile-nak is van köze hozzájuk
  2. Exxon Mobile (XOM): amerikai vállalat, a legnagyobb amerikai LNG szolgáltató, van részesedése a Qatargas-ban is, és a legnagyobb LNG terminált is ő üzemelteti Walesben (South Hook)
  3. Cheniere Energy: a világ második legnagyobb LNG üzemeltetője és a negyedik legnagyobb LNG szolgáltatója
  4. Chevron (CVX): az egyik legnagyobb amerikai LNG exportőr vállalat
  5. Royal Dutch Shell: holland-angol multinacionális vállalat, algériai érdekeltségekkel
  6. TotalEnergies: francia vállalat, legnagyobb érdekeltségei Ausztráliában vannak
  7. CNCP: kínai állami energiavállalat
  8.  ConocoPhillips (COP): amerikai olajvállalat
  9. Equinor(EQNR): norvég energiaipari vállalat
  10. Gazprom?: beírtam az Orosz állami vállalatot a lista végére, de jelenleg nem tudni, pontosan mennyi LNG-t vesznek tőle át, és pontosan mely országok

Ezek a vállalatok jó eséllyel profitálni fognak rövidebb távon az LNG felfutásából, és közülük az amerikai és európai vállalatok biztosan meg is vásárolhatók a tőzsdén. Ez persze csak az energiamix egyik eleme, a másik az olaj amivel kapcsolatban szintén gondban van Európa, hiszen itt is nagy az oroszoktól való függés.

Honnan jön az olaj?

A gázról már beszéltünk, a másik kritikus erőforrás az olaj. Szerencsére hazánkban nem igazán nyerünk olajból energiát, az áramtermelés nagyából 45%-át az atomenergia szolgáltatja – a paksi atomerőmű segítségével -, 26,4% földgáz égetésével áll elő, 10,6% a napenergia, 8,6% a szén, a többi pedig az egyéb forrás. Az viszont érdekes, hogy Európa energiamixe meglehetősen eltér a mienktől, több szenet égetnek – például a németek -, illetve a víz is jelentős szerepet játszik az energiatermelésben. Vagyis az olajfogyasztást leginkább a közlekedés, a szállítás és az ipari folyamatok – vegyipar, műanyag gyártás stb. – során használják fel. Persze az sem mókás, ha piaci áron kell megvennünk a kőolajat, de most ne menjünk bele abba, hogy a hatósági ár hogyan torzítja a gazdaságot, és hogy ennek milyen hátrányai vannak.

Európai olajszállító vezetékek
forrás: Wikipedia

Magyarország kőolaj ellátottsági szempontból szintén viszonylag kiszolgáltatott helyzetben van, a fekete arany nagyobb részét a Barátság II – Druzhba II – kőolaj vezetéken keresztül kapja Oroszországból, Ukrajnán át, viszont délről az Adria vezetéken keresztül is érkezik hozzánk olaj a horvátoktól. A hazánkban felhasznált kőolaj mintegy 90%-a import, amiből 58% Ukrajnán keresztül érkezik – ami pedig az oroszoktól -, vagyis jelentős kitettségünk van az oroszok felé. A szlovákoknak még rosszabb, ők nagyjából 96%-ban az Ukránok felől kapják az olajat. Mivel Magyarországnak nincs kikötője, ezért túl sok alternatívánk nincsen a kőolaj beszerzésre, így csak az Adria vezeték irányából kaphatnánk többletolajat, ha a kapacitása engedné. A másik megoldás, ha megváltoztatja az ország az energiamixét, és ebből fedezi a kieső olajból nyert energiát, de nyilván nem lesz holnaptól kezdve mindenkinek elektromos autója – amihez megint csak többletenergiát kellene előállítani – és a vegyiparban sem olyan egyszerű az olajat pótolni.

Menthető-e a rezsicsökkentés?

Nyilván mindenkiben felmerül, hogy megmenthető-e a rezsicsökkentés intézménye, illetve, hogy ezt a helyzetet a tőzsdén ki lehet-e használni. Az első kérdésre az a válasz, hogy ez elsősorban a nemzetközi olaj- és gázáraktól függ, illetve attól, hogy az energiamixünkben beáll-e jelentős változás, például további napelemekkel bővítenek a lakossági fogyasztók, előtérbe kerülnek-e a hőszivattyús megoldások vagy esetleg szigeteléssekkel csökkentik az energiaveszteséget. Az ipari felhasználás persze más tészta, ott is lehet optimalizálni, költségeket csökkenteni, de ott talán kevésbé egyértelmű, hogyan lehetne lefaragni az energiafelhasználásból.

Trendek, amikre a piac reagál:

  • gázár esés: 2022 augusztus 26-án a holland gáztőzsdén – Dutch TTF Natural Gas Futures – 350 EUR volt a gázár, jelenleg 109 EUR körül mozog. Ennek egyrészt az oka az, hogy az európai tározók nagyrészt tele vannak, másrészt a vártnál enyhébb tél miatt a fogyasztás is vélhetően kisebb lesz. Ennél sokkal érdekesebb, hogy a határidős termék október 26-án negatív áron is forgott.
  • olajár esés: az olaj hasonlóképpen viselkedett, szeptember 6-án 122 dolláron tetőzött a WTI Crude index, most olyan 80 USD körül jár. Az olaj árát döntően politikai érdekek mozgatják, az OPEC+ országok nemrég csökkentették a kitermelést, hogy az árat fenntarthassák vagy tovább növeljék.
  • közeleg a tél: valójában még senki nem tudja, hogy mennyire lesz hideg, illetve ez mennyi energiát fog igényelni.
  • háború: jelentős faktor az ukrán-orosz konfliktus, ami az egekbe rántotta az energiaárakat, azonban nem lehet mindent ezzel magyarázni. A kezdeti pánik lecsengőben van, különösen azért, mert Európa orosz energiahordozóktól való kitettsége rohamos mértékben csökken.
  • élelmezési válság: van egy másik, még be nem következett probléma az élelmezési válság. Ukrajna a világ vezető napraforgóolaj-exportőre, emellett a búza, az árpa, a repce és a kukorica esetében is a top5 exportőr között van. Nagy kérdés, hogy a magas olajárak hogyan épülnek be az élelmiszerárakba.
  • Amerika megússza(?): eddig nem igazán látszik, hogy a válság sújtaná Amerikát. Az infláció magas, de a FED kamat még mindig csak 3,75-4%, és a negyedéves jelentések szerint a vállalati profitok is nagyjából rendben vannak. Bizonyos szempontból még előnyösen is jönnek ki a háborúból, hiszen a változó európai fogyasztás egy jelentős része náluk csapódik le. Azért egy kis politikai izmozás folyik Kínával szemben, ami szokás szerint Tajvannál csúcsosodik ki.
  • A kínai ingatlanválság: a kínai zéró-COVID politika lelassította a kínai gazdaságot, ráadásul éppen egy ingatlanválság kezd kibontakozni a legnépesebb távol-keleti országban, és a bankok sem állnak éppen stabil lábakon.

Ki lehet-e használni a jelenlegi helyzetet?

Ha már a rezsicsökkentés részben elbukott, akkor sokak eszébe juthatott, hogy érdemes lenne fogadni a gáz és az olaj árak emelkedésére. Ezt több módon is meg lehet játszani, lehet határidős termékeket vásárolni, de a hosszabb távon gondolkodók akár a helyzetből profitáló részvényeket is megvehetik. A probléma viszont az, hogy szerintem ez a vonat már elment. Mikor 2020 szeptemberében írtam az olajrészvényekről, akkor például az Exxon részvényéért 31 dollárt kértek, most pedig 110-et, ez durván +280%-os emelkedést jelent, vagyis a papír majdnem megháromszorozta az értékét. Nem állítom, hogy a jelenlegi helyzetből nem fog tovább emelkedni – hiszen senki nem tudja megmondani, merre fog mozogni az árfolyam -, de azért valószínűtlen, hogy a mostani all-time-highról még további 300%-ot fog emelkedni.

rezsicsökkentés
Három olajrészvény árfolyama
forrás: Tradingview

Persze most utólag tekintünk vissza a piacra, könnyű okosnak lenni, és azt mondani, hogy miért nem vett mindenki akkor olajrészvényt, amikor a mostani harmadán mozgott az ár. És persze az is igaz, hogy a megatrend nem az olajtermelő cégeket támogatja, hanem a megújuló energiaforrásokat, annak ellenére hogy az olajfogyasztás lassuló ütemben, de még mindig nő, és ez igaz a gázra is. A lendület viszont repítheti még az olajos cégeket pár negyedévig, legalábbis a bevételeikben nem látszik lassulás, egyelőre. Az Exxon és a CVX is ebben a negyedévben érte el a 2012-es bevételi csúcsát, és télen várhatóan a fogyasztás tovább emelkedik.

A másik, korábban megjátszható ötlet az élelmiszeripari, különösen az agrárszegmensben tevékenykedő vállalatok árfolyamnövekedése volt. Ilyen például az Archer-Daniels-Midland – ADM -, aminek csak ebben az évben kb. 50%-kal, 2020 márciusa óta pedig 300%-kal emelkedett az árfolyama. Ez persze egy nagyon szomorú ténnyel, az élelmiszerárak emelkedésével, függ össze, amit a magas olajár tovább emel. Persze a legjobb az lenne, ha az energia és az élelmiszerárak is mérséklődnének, és nem egy olyan helyzeten gazdagodna meg a piac, mint egy háború.

Összegzés

A fenti sorok leginkább fejtegetéseket tartalmaznak, és nem is az a célja, hogy kitaláljam hogy mit hoz a jövő. A világméretű makroökonómiai események hatása viszont jól látszik az árfolyamokon, szóval érdemes figyelnie a befektetőknek. Már csak azért is, mert jó dolog tudni azt, hogy mi történik a háttérben, és hogy az olyan állami támogatásokat, mint a rezsicsökkentés vagy éppen a támogatások visszafogása, milyen mögöttes folyamatok mozgatják. Nem pánikolni kell, hanem előre készülni, hiszen egy válság nemcsak negatív eredményekkel jár együtt, hanem lehetőségeket is teremt. Mindenkinek azt kívánom, hogy legyen elég bátor, és éljen ezekkel a lehetőségekkel.

Jogi és felelősségi nyilatkozata (aka. disclaimer): a cikkeim magánvéleményt tartalmaznak, kizárólag a saját és az olvasóközönség szórakoztatására írom őket. Az iO Chartson megjelenő cikkek semmilyen formában NEM merítik ki a befektetési tanácsadás témakörét. Soha nem akartam, nem is akarok és a jövőben sem valószínű, hogy fogok ilyet adni. Az itt leírtak kizárólag információs tartalomnak tekinthetők, és NEM értelmezhetőek ajánlattételnek. A véleménynyilvánítás semmilyen formában NEM tekinthető biztosítéknak pénzügyi instrumentumok eladására vagy vásárlására. A meghozott döntéseitekért KIZÁRÓLAG TI vagytok a felelősek, ennek kockázatát senki más, így értelemszerűen én sem, vállalom magamra.

Ha hasznosnak találtad a tartalmat, iratkozz fel, hogy értesülj az új cikkekről